“Utálok pózolni. Nem vagyok fotogén. Nem bírom a mű képeket!” Ezek a leggyakoribb ellenvetések, ha családi fotózásról van szó. Én hiszek benne, hogy vannak olyan módszerek, amelyekkel olyan képek születhetnek egy fotózáson, amiket azonnal a magatokénak éreztek és olyan időtállóak, hogy majd évtizedek múlva is szívesen veszitek őket elő. Ahol a legjobb formátokat hozzátok, de nem váltok “tökéletes idegenekké”. Ahol az utómunkában sincsen “túlkapás” vagy éppen egy aktuális trend követése.

De hogyan is fogja szerintem a családi fotózás a valódi személyiségeteket tükrözni?

A fotózások előtt mindig kérem egy rövid ügyfél kérdőív kitöltését. Ebben többek között arra vagyok kíváncsi, hogy kik a család tagjai, mennyi idősek a gyerekek, miket szeretnek csinálni, miket csináltok együtt, milyen típusú helyszínek, hangulatok állnak hozzátok közel. Ezeket azért kérdezem, hogy egy kicsit jobban megismerjelek titeket és testre tudjam szabni a fotózásotokat. Ezt megtehetném szóban is, de tudom, hogy milyen elfoglaltak vagytok, és egyszerűbb ezt ilyen formában megosztanotok velem, amikor éppen tudtok rá egy kis időt szakítani. A válaszaitok alapján teszek nektek mindenre javaslatot, és kiemelten figyelek azokra a részletekre, amik nektek fontosak a fotózással kapcsolatban. Így lesz testreszabott a fotózás, és így fogja szerintem a ti személyiségeteket tükrözni.

1. Hova menjünk fotózni? – Az ideális családi fotózási helyszín

Vannak, akiknek konkrét elképzelésük van arról, hogy hol szeretnék a fotózást, vannak, akik javaslatokat várnak tőlem, és vannak, akik teljesen rám bízzák ezt a döntést. Mindegyik irány teljesen rendben van, de arra azért számíthatsz, hogy ha egy nyüzsgő, “turistás” helyen szeretnél meghitt és bensőséges képeket, akkor szólni fogok, hogy szerintem egy nyugodtabb helyszín alkalmasabb lesz erre.

A helyszínek ajánlásánál figyelembe szoktam venni a távolságot is, hiszen miért töltenétek rengeteg időt az utazással, ha közelebb is van olyan hely, ami tökéletesen alkalmas arra a fotózásra, ami hozzátok a legjobban illik. 

A lényeg az, hogy olyan helyen legyünk, ami tényleg nektek való, ahol jól érzitek magatokat! Szabadtéren szeretek leginkább fotózni, de gyakran megfordulok az ügyfeleim otthonában, illetve a legkülönbözőbb stílusú enteriőr napfénystúdiókban is.

Ez nem jelenti azt, hogy nekem nincsenek kedvenc helyeim, csupán azt, hogy ugyanilyen szívesen fotózok új helyeken is. Ha tehetem, bejárom a helyszíneket előre, de megoldom azt is, ha erre nincsen lehetőségem. Kedvelem a változatosságot és a kihívásokat (azért ez nem azt jelenti, hogy egy 5 nm-es területen fogunk déli napon fotózni! :), mert engem is gondolkodásra ösztönöznek és fejlődök általuk. Így lesznek nektek is olyan képeitek, amilyeneket a portfoliómban láttatok és amiért engem választottatok.

2. Mikor menjünk fotózni? – A rátok szabott családi fotózási időpont

A fotózás időpontja is testreszabható bizonyos mértékben, de a kültéri fotózásnál és forgalmasabb (ünnepi) időszakokban a népszerű stúdiókban is korlátozottabbak a lehetőségek. Kültéren a napfelkelte utáni és naplemente előtti 1-2 óra az, ami igazán alkalmas a fotózásra a fények miatt, így ilyenkor elsősorban arról lehet dönteni, hogy a család inkább a pacsirták vagy a bagolyok közé tartozik.

Kisgyerekekkel szinte mindig a reggeli időpontot szoktam javasolni, mert estére már általában elfáradnak, de nyilván lehetnek kivételek vagy eltérő napirendek. A fotózás képei akkor fognak igazán titeket tükrözni, ha olyan időpontban jöttök, amikor a leginkább formában vagytok, senki sem (túlzottan) álmos vagy éhes.

Ha megoldható, ne tervezzétek túl a napot, mert amikor kapkodni kell, az ember általában stresszesebb lesz. Inkább érkezzetek egy kicsit előbb, mint hogy rohanni kelljen, és az annak megfelelő hangulatban induljon a fotózás. Ha előbb megvannak a képek, apa is előbb szabadul! (Bár hozzáteszem, általában az apukák is rájönnek közben, hogy nem is olyan szörnyű dolog egy családi fotózás.)

3. Mit vegyünk fel? – Öltözet a családi fotózáson, ami titeket tükröz

Az öltözködés témájával már egy külön posztban is foglalkoztam, így ha még nem láttad, érdemes megnézni. Ahogyan említettem, ha olyan ruhát viseltek, amiben kényelmesen érzitek magatokat, az bizony a képeken is látszódni fog, sokkal felszabadultabbak, magabiztosabbak lesztek. És bár van néhány “szabály”, amit érdemes betartani, ez nem jelenti azt, hogy olyan maskarába kellene bújni, amit egyébként soha az életben nem vennél fel!

Amit ebben a posztban fontosnak tartok kiemelni, az tehát az, hogy akkor fogja a valódi személyiségeteket tükrözni a fotózás, ha olyan ruhát választotok, amilyet egyébként is viselnétek. Persze nem az agyonhordott, már kicsit megfakult régi kedvenc darabot kell elővenni, lehet teljesen új is, de valami olyan, amit nem csak erre az egy alkalomra szereztél be. Így érdemes összeválogatni azokat az összehangolt, de nem tökéletesen egyforma szetteket a család tagjainak.

A sminkkel és frizurával is hasonló a helyzet, ahogyan azt már szintén említettem korábban. Legyetek kicsit “felturbózva”, de ne nézzetek ki teljesen másképpen, mint általában. Legalábbis ha szeretnétek, hogy önmagatok legyetek a képeken és ne szépséges idegenek nézzenek majd róluk vissza.

4. Mit vigyünk magunkkal? – A nektek való kiegészítők a családi fotózáson

A kiegészítőknél is azt vallom, hogy akkor igazán jók, ha hozzáadnak valamit a történethez, ha rátok jellemzőek. Éppen ezért szoktam kérni, hogy hozzatok például kedvenc játékokat, illetve olyan egyéb tárgyakat, amik a családi időtöltésekhez kapcsolódnak. Nekünk is vannak például cuki plüssállataink meg retro fajátékaink, persze, és szoktam is azokkal fényképezni a kislányomat, de ezek csak nekünk jelentenek valamit, a ti képeiteken csak személytelen kellékek lennének.

Ugyanígy más az, ha azért viselsz sálat és kalapot, mert az a te védjegyed, mintha csak azért veszed fel először és utoljára, mert jól mutat a képeken. Ennek sincsen akadálya, de az ilyen képek nem annyira a ti személyiségeteket fogják tükrözni, hanem egy a fotózásra kreált világot. A DreamWorld fotózásaimnak egyébként pont ez a lényege, de az már egy másik műfaj, és kérdés, hogy mi a célja a fotózásnak. Az, hogy a valódi személyiségeteket tükrözze vagy az, hogy egy elképzelt valóságot teremtsen?

5. Mi fog történni a családi fotózáson? – Képek, amelyek rólatok szólnak

Mielőtt rátérnék az én módszeremre ezzel kapcsolatban, szerintem érdemes egyet visszalépni, és megnézni, hogy hogyan is irányítják a fotózás menetét a fotósok. Már csak azért is, mert úgy gondolom, hogy nem minden családfotózási stílus való mindenkinek. Az “instruálás” szempontjából véleményem szerint három fő irányt lehet elkülöníteni:

1. Pózoltatás: amikor a fotós pontosan megmondja, hogy mit csinálj, hova tedd a kezed, hova nézz. Ízlésétől és tudásától függő mértékben, de mindenképpen beállít. Ennek az eredménye egy kiszámítható, sok szempontból finomhangolható, beállított kép. Családok esetében sokszor a kamerába nézve és mosolyogva. Ez leginkább felnőttekkel és fegyelmezett, nagyobb gyerekekkel működik, kicsikkel többnyire kínszenvedés vagy egyenesen lehetetlen. Ez a hagyományos irány, de ide tartozik az újabban divatos, ‘fine artnak’ nevezett stílus is.
2. Megrendezett pillanatok: amikor a fotós feladatokat ad, kérdez, viccelődik stb., hogy ezzel valamilyen hangulatot, érzelmet vagy cselekvést idézzen elő. Ennek az eredménye egy természetes(nek ható) pillanat, ami szintén kiszámítható bizonyos mértékben, de messze nem annyira, mint a pózoltatás. A “modellek” többnyire egymással vannak elfoglalva, ideális esetben élvezik a helyzetet, nem néznek a kamerába. Szokás ezt az irányt lifestyle stílusnak is nevezni.
3. Megfigyelés: amikor a fotós (szinte) egyáltalán nem avatkozik be abba, ami történik, hanem igyekszik megtalálni a legjobb helyeket, szögeket, kompozíciókat ezek megörökítéséhez. Ez a dokumentarista stílusra jellemző, aminek már a nevében is benne van, hogy dokumentál. Nyilván vannak olyan műfajok, ahol csak ennek van létjogosultsága, de a családi fotózásban tisztán ez az irány azért elég ritka, sokkal inkább az eseményfotóra jellemző.

Ez persze nem jelenti azt, hogy minden fotós besorolható ezek valamelyikébe, a legtöbben ezeknek valamilyen kombinációját alkalmazzák. De az általában megvan, hogy melyiken van a fő hangsúly. 

Nálam a családfotózásban egyértelműen a másodikon, mert úgy gondolom, hogy az ilyen képek tudják leginkább tükrözni a valódi személyiségeteket. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a képeken megörökített, természetes vagy annak tűnő pillanatok egyáltalán nem véletlenül vagy esetlegesen történnek, hanem az esetek többségében nagyon is irányítva vannak.

Emellett igyekszem minél jobban beépíteni a fotózásba azokat az érdeklődési területeket és szeretett közös tevékenységeket, amiket megjelöltök az ügyfél kérdőívben. Aki táncolni szeret, arról táncos és nem focis képet fogok készíteni és fordítva. De volt már olyan is, hogy egy apa-fia párost konzolozás közben (is) fotóztam, mert ők pont azzal szerették leginkább együtt múlatni az időt.

Ennek köszönhetően a fotózás során születő képek sokkal inkább rátok jellemzőek lesznek, és egyben a kedvenc közös tevékenységeken keresztül dokumentálnak is egy életszakaszt. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha ti éppen éltek haltok a kosarazásért, akkor minden képen ott lesz egy kosárlabda, de fognak születni olyan képek, ahol van az is.

A fotózás során igyekszem a személyiségtípusokat is a lehető legjobban figyelembe venni. (Nem felejtetted el itt az 5. pontot sem, ugye?) Mást fogok kitalálni egy introvertáltabb, mint egy extrovertáltabb személyiségnek. Számtalan példát tudnék még mondani, de szerintem ebből is látod, hogy mire gondolok. 

Ha úgy érzitek, hogy ti teljesen “átlagosak” vagytok és nincsen semmilyen extra hobbitok, az sem gond, rengeteg “univerzális” játék és feladat van, amit ilyenkor be tudok vetni.

6. Milyen lesz a kész kép? – A nektek való utómunka

Ahogyan az előző pontban említettem, nem minden fotózási típus való mindenkinek, és ez ugyanúgy igaz az utómunkára is. Bár van az egyes családfotózási stílusokra jellemző utómunka, az mindig az adott fotóson múlik, hogy hogyan dolgozza ki a képeit. Ebből a szempontból is három fő irány van véleményem szerint:

1. Korrigált képek, minimális utómunkával: Ilyenkor a fotókon csak minimális utómunka van, a fotós a képeken alapvető, általában a teljes képet érintő korrekciókat végez vagy egységes szűrővel látja el a képeket, amiket esetleg még finomhangol. Talán még néhány apróbb lokális módosítást is elvégez, de nem retusálja a képeket.
2. Mérsékelten retusált képek: Ebben az esetben a korrekciókon túl már megtörténik a képek retusálása is, például bőrsimítás és szemkiemelés, esetleg bizonyos részek megváltoztatása a képen, de a fotós alapvetően a természetes hatásra törekszik. A korrigált és a retusált képek között kevésbé látványos a különbség, de simább a bőr, élénkebbek a szemek, esetleg bizonyos zavaró elemek el vannak tüntetve a képről, vagy egyéb lokális módosítások történnek.
3. Erősen retusált képek: Ebben az esetben a kész kép megjelenésében, vagy hangulatában is nagymértékben eltér az eredeti képtől, ami sokszor erőteljes bőrretussal és szemkiemeléssel párosul. Ilyenkor általában eltűnik az alany összes tökéletlensége. Az eredmény (ideális esetben) szép, de sokkal kevésbé természetes, mint a mérsékelten retusált képeknél.

Ebből a szempontból én magamat a második csoportba sorolom (nem számítva természetesen a DreamWorld képeket), azaz arra törekszem, hogy a képek minél tökéletesebbek legyenek, de még ne rugaszkodjanak el a valóságtól. Persze szubjektív, hogy kinek hol van a határ ezzel kapcsolatban, ezért lehet olyan, akinek az én utómunkám sok vagy éppen kevés. 

Én azt gondolom, hogy azzal a típusú utómunkával tudlak a leginkább titeket tükrözni, amit csinálok. Hiszen attól nem lenne “valóságosabb” egy kép, hogy egy mozgalmas pillanatban nem voltál tökéletesen megvilágítva, és emiatt táskás lett a szemed, vagy éppen volt rajtad egy pattanás a fotózáskor, én meg azt úgy is hagyom a természetesség jegyében.

Ez tehát az én hat módszerem, hogy a családi fotózásotok a valódi személyiségeteket tükrözze. Ezt jelenti nálam a testreszabott fotózás, amit olyan sokszor szoktam emlegetni.