Amikor ránézünk egy képre, általában egyből érezzük, hogy tetszik-e nekünk vagy sem. Az, hogy kinek mi tetszik, persze erősen szubjektív és függ attól is, hogy mennyire “szakavatott” szemmel nézi. Ha egy számunkra kedves személy van a képen, nagyobb eséllyel fog tetszeni, hiszen elfogult az ember, de ezt most próbáljuk meg kihagyni a számításból!
Aki “ért hozzá”, az általában meg is tudja fogalmazni, hogy miért működik egy kép, mitől jó. Aljonától már olvashattatok egy cikket, hogy kinek a véleményére érdemes adni ezzel kapcsolatban, én pedig most igyekszem egy olyan, amennyire lehetséges objektív szempontrendszert összeállítani, ami alapján akár ti magatok is el tudjátok dönteni, hogy jó lett-e egy portré, amit készítettetek. És persze megtanulhattok úgy is szeretni egy képet, hogy pontosan látjátok annak a tökéletlenségeit. Íme azok a szempontok, amik alapján értékelni szoktam – akár csak magamban – egy képet.
1. A pillanat és történet maga, amit megörökítünk
Beleértve annak minden részletét, az alanyunkat, az ő mozdulatát vagy pózát, arckifejezését, a helyszínt, a ruházatot, kiegészítőket. Bár teljesen spontán módon is adódhatnak szuper pillanatok, a legtöbb esetben azért szükség van hozzájuk megfelelő előkészületekre és legalább némi irányításra, instruálásra. Úgy gondolom, ez a legszubjektívebb az összes szempont közül, de igyekszem minél kézzelfoghatóbban megfogalmazni a hozzá tartozó ellenőrzési listát.
Fotó: Ihász Ingrid
Ellenőrzési lista a pillanathoz
- Mesél valamilyen történetet, vált ki valamilyen érzelmet a kép? Átjön rajta az alany személyisége vagy az a személyiség, amit meg akar formálni? És mindez nem erőltetetten “megcsinált” vagy már milliószor látott klisé?
- Természetesnek hat a mozdulat, póz? Megfelel az illető nemének, korának és testalkatának? (Amennyiben a kép üzenete nem pont ennek az ellenkezője szeretne lenni, és ez az összes többi pontnál is igaz!) Az arc az alanynak előnyös szögből látszik (pl. nem látunk az agyáig az orrán keresztül)? A póz nem tűnik kényelmetlennek, erőltetettnek, a kezek, vállak nem görcsösek? Amit lehet hajlítani, az hajlítva van, nincsenek kifeszült, kamera felé álló végtagok, a karok nincsenek a testre szorítva? Hagyományos, beállított portrénál a kézfej, tenyér nem néz a kamera felé? Az áll nincs behúzva, és nincs sem túl fent, sem túl lent?
- A modell arckifejezése a (tervezett) hangulatnak, póznak, üzenetnek megfelelő? Nem görcsös, kényszeredett, üres? Nem ráncolja feleslegesen a homlokát, szemöldökét, vagy szívja be/ferdíti el a száját, nincs műmosoly az arcán?
- Az alany ruházata, frizurája, sminkje saját magának, a hangulatnak, helyszínnek, világításnak stb. megfelelő? A színek az alany és a környezet esetében is harmonizálnak egymással (pl. analóg vagy komplementer színek használatával)? Nincsenek zavaró elemek, pl. feliratok, figurák, túl sok minta a ruhán, zsúfolt kiegészítők, kellékek (amennyiben nem ezek jelentik a koncepció lényegét)?
- Ha többen szerepelnek a képen, van közöttük interakció, a kapcsolatuknak megfelelő módon érnek egymáshoz? Összeérnek, nincs közöttük zavaróan nagy távolság?
Amikor elég a ház elé kimenni fotózni
2. A fények
A fényképezést nem véletlenül hívják így, hiszen fény kell hozzá, és nagyon nem mindegy, hogy milyen. Sajnos ha a fények nem megfelelőek, akkor nem fog igazán jó kép születni. Bármilyen eszközzel fotózol is, a fények ismerete az egyik legfontosabb a fotózásban, hiszen meghatározza egy kép minőségét, megjelenését, hangulatát.
Az aranyóra angyali fényei a legszebbek
Ellenőrző lista a fényekhez
- A fény támogatja a fő téma kiemelését? Nincsenek zavaró fények máshol, például a háttérben, amelyek elvonják róla a figyelmet?
- A témának, hangulatnak megfelelő a világítás? Nem túl sok/kevés az alanyon a fény? Nincsenek nem kívánt fényfoltok rajta?
- Megfelelő a fények iránya, mérete, távolsága, minősége? Nem túl sok/kevés a kontraszt, nem túl sok/kevés, puha/éles az árnyék? Az árnyékok nincsenek bebukva, a csúcsfények kiégve? A fény nem süt bele közvetlenül, túlzottan az objektívbe, és teszi erősen fátyolossá a képet?
- A világítás előnyös az alanynak (pl. széles vs. keskeny világítás)?
- Ha a cél valamelyik hagyományos megvilágítás, akkor sikerült szabályosan kivitelezni (pl. Rembrandt/háromszög, kisorr, pillangó, felező)?
- Van a szemben becsillanás, megfelelő helyen található, nem zavaró? (Stúdióportrénál hagyományosan 10, 12, 14 óra számít a leginkább szabályosnak, úgy, hogy a becsillanás legfeljebb kicsit lóg bele a pupillába.)
3. A kompozíció
A kompozíció az elemek elrendezése a képen, amivel kifejezünk valamit és amivel a témánkra irányítjuk a figyelmet. Ettől lesz kép a kép, így közvetíthetünk érzéseket, gondolatokat, így lesz valami kellemes vagy éppen kellemetlen látvány a szemnek. A kompozíciós szabályok segítenek, hogy jobbak legyenek a képeid, de ha mást szeretnél üzenni, simán meg is szegheted őket.
Klasszikus harmadolás, iránytartással
Kompozíciós ellenőrző lista
- A kompozíció támogatja a fő téma, az alany kiemelését, ráirányítja a figyelmet?
- Ha az alany középre van komponálva, annak van funkciója (pl. szimmetria, tükröződés)?
- Érvényesül a képen valamilyen hagyományosan szemet gyönyörködtető kompozíciós szabály, pl. harmadolás vagy aranymetszés?
- Kiegyensúlyozott a kompozíció, nem túl “telített” a kép egy része, míg másik “üres”? Ha vannak vezető vonalak, a témára terelik a figyelmet?
- Nincsen pont egy kicsi dőlés a képen, ami véletlen hibának tűnik?
- Nem túl zsúfolt a háttér, nem áll ki valamilyen tárgy az alanyból?
- Az alany nézésének vagy mozgásának irányában látunk nagyobb teret (iránytartás)? Ha nem, ez szándékos üzenet?
- Van elég negatív tér a képen? Nem túl sok a negatív tér? Nincsen túl szorosan vágva a kép, az alany nem ér éppen csak hozzá a kép széléhez?
- Nincsen az alanyból valahonnan túl kicsi vágva, vagy izületben elvágva?
- Megfelelő a kameraállás? Van funkciója a fentről (nézői dominancia), lentről (alany dominanciája) vagy szemmagasságból (egyenrangúság) való fotózásnak?
- Valamilyen tárgy vonala vagy a horizont nem vágja el az alany fejét, nyakát?
A negatív tér és az iránytartás megszegése a történet része
4. A technika, gépbeállítások
Amikor valaki elkezd fotózni, általában ez foglalkoztatja, pedig valójában a technika a képeknek egy igencsak kis szelete. Persze egy olyan szelet, ami nélkül nem lehet tudatosan jó képet készíteni (véletlenül sikerülhet), ezért fontos az alapokat megfelelően letenni. Kicsit olyan ez, mint a vezetés, amikor már megtanultuk és begyakoroltuk, egyszerűen jön magától, és véget ér az “ez milyen objektív, milyen beállítás” korszak. Bár úgy gondolom, hogy a technikai szempontból tökéletlen (pl. kissé életlen) képek is lehetnek értékesek a pillanat miatt, vagy korrigálhatók valamilyen szinten utómunkában (pl. alulexponált képek), összességében ha valami ezen a szűrőn nem megy át nálam, akkor azonnal kuka.
Mozgás, de nem bemozdulás
Fotótechnikai ellenőrzési lista
- A témának, hangulatnak megfelelő az objektív kiválasztása? Ha torzít, azt indokolja a mondanivaló? (Ha nem szeretnél torzítást, félalakos képnél legalább 50 mm-es, közeli portrénál legalább 85 mm-es lencsét ajánlok.)
- Megfelelő az expozíció, nem túl világos vagy sötét a kép? Ha nem megfelelő, még korrigálható utómunkában a minőség drasztikus romlása nélkül?
- Megfelelő a mélységélesség? Kiemeli a témát/megmutatja a környezetet is, céltól függően?
- Portré esetében a kamerához közelebbi szem a legélesebb a képen? (Megfelelő volt az autofókusz módom, területem?)
- Megfelelő volt a záridő, nem történt – nem kívánt – bemozdulás?
- Nem túl magas az ISO, és így nem túl zajos a kép? Ha magas az ISO, az az én kamerámnál még elfogadható minőség, az ízlésembe belefér, ill. tudom utómunkában korrigálni?
- Megfelelő a fehéregyensúly? Nem túl kék, sárga, zöld, magenta a végeredmény?
- Nyers formátumban (is) mentem a képet, hogy utómunkában a legtöbbet tudjam belőle kihozni?
Amikor száz dologba lehetne belekötni, nekem mégis tökéletes a kép
5. Utómunka, képszerkesztés, retusálás
Sokan azt mondják, hogy az utómunka pont olyan fontos, mint maga a fotózás. Ez bizonyos esetekben igaz is, míg más esetekben csupán kisebb változtatásokat jelent. Ideális esetben szerintem nem arra használjuk, hogy vacak képeket javítsunk fel vele, hanem arra, hogy egy már egyébként is jó képből a legtöbbet hozhassuk ki. Akárhogy is gondolkodsz erről, az utómunka az, ahol a kép elnyeri a végső formáját.
Lightroomban korrigált kép, portré retus nélkül
Ellenőrzési lista utómunkához
- Harmonikusak, a hangulatnak megfelelőek a kép színei, kontrasztja? Megfelelő a képzaj mértéke?
- Nem lett túl lágy vagy túlélesített a kép vagy annak bizonyos részei (pl. szem)?
- Természetes hatású a bőr, megmaradt a textúrája? Megfelelő és egyenletes a bőrszín a teljes képen? Szép a szem alatti terület is, nem túl sok vagy túl kevés? Alsó szemhéj megmaradt?
- Nem lett az arc vagy a szem túlvilágosítva?
- Megfelelően néz ki a haj (pl. letisztítottuk a zavaró hajszálakat, de nem vittük ezt túlzásba)?
- Megmaradt az alanyunk eredeti arcformája, testformája?
- Ha van vinyetta, nem lett túlzó?
- Aludtam rá egyet, és még mindig tetszik a kép?
Photoshopban szerkesztett kép portré retussal
Véleményem szerint ezen az öt összetevőn múlik, hogy mennyire jó egy kép. Vannak objektívebb és szubjektívebb szempontok, így teljes egyetértés valószínűleg már két ember között sem lesz, de kiindulási alapnak szerintem jól használható. A sorrend sem véletlen, bár tény, hogy egy technikai előszűrést azért mindig lefuttatok magamban, mielőtt továbbmegyek. A fenti lista ugyan elég hosszúnak tűnhet, valójában azonban a szempontok mentén már a másodperc töredéke alatt döntöm el egy képemről, hogy a megőrzendő vagy az örök feledés mappába kerül-e.
Te mit gondolsz? Egyetértesz velem vagy másképpen látod, esetleg kiegészítenéd? Kérlek, írd meg kommentben!
