Jöjjön hát a Régen és most sorozatunkban egy olyan fotós, akit már nagyon sokan vártatok. Ő nem más, mint Schram András. Hihetetlen, hogy milyen fejlődésen ment keresztül András, és nagylelkűen meg is osztja velünk, hogy mi volt a titka. Tartsatok velünk!
Mi volt számodra a legnagyobb kihívás, amikor elkezdtél fotózni?
Eleinte nem is akartam fotózni, hanem csakúgy jött. Kiköltöztünk Kanadába, akkor még úgy gondoltam, hogy csak pár évet maradok. Minden idegen volt, és egyszer csak azt vettem észre, hogy járom az utcákat a fényképezőgépemmel és ez megnyugtat. Filmmel dolgoztam, leginkább hajléktalanokat fotóztam. Teljesen amatőr szinten, mindenféle tanfolyam nélkül kezdtem filmre fotózni, természetesen elrontottam egy csomó filmet. Nulla tapasztalattal vágtam bele, egyszerűen csak érdekelt a fotózás, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer fotós leszek, pláne azt nem, hogy ebből meg is fogok élni. Később rájöttem arra, hogy nekem fontos, hogy megörökítsem az emberek életét, így jött a portré.
Régen és most: Schram András
Mi volt az, ami a leginkább segítette a fejlődésedet?
Alapvetően a sok gyakorlás segített leginkább, megállás nélkül fotóztam. Rengeteget fotóztam filmre, felírtam a blende, záridő beállításokat, és ezeket a feljegyzéseket tanulmányoztam, ebből tanultam. Nem volt tudatos felkészülés, inkább csak egy időtöltés volt részemről.
“Nulla tapasztalattal vágtam bele, egyszerűen csak érdekelt a fotózás, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer fotós leszek, pláne azt nem, hogy ebből meg is fogok élni.”
Schram András
Mire fordítasz a legnagyobb figyelmet, amikor átadod a tudásodat az oktatásaidon a résztvevőknek?
Nagyon fontosnak tartom az emberi hozzáállást, azt, hogy tiszteljük egymást és maximálisan figyeljünk oda az alanyra. Fontos, hogy kihozzuk azt a pluszt a modellekből, még azt is, amit akár a saját párjuk sem tud kihozni belőlük. Nagyon sok pszichológiát alkalmazok a fotózásaim során. A fotózás egy élmény legyen, pont az ellenkezője egy fogorvosi kezelésnek. Az a lényeg, hogy úgy távozzanak tőlünk, hogy a nevünket adják tovább.
Mit üzennél azoknak, akik nemrég vágtak bele a fotózásba?
Ne várj túl sokat legelőször a fotózástól, ne görcsölj túl sokat rajta. Van egy út, amin végig kell menni, rengeteg időre és tapasztalatra van szükség, hogy valaki megmaradjon ebben a szakmában. A fotózás alapvetően művészet, ha látod, látod, ha nem, nem. Van, amit lehet tanítani, de van olyan része is a fotózásnak, amit nem, ez pedig a látásmód.
Az egyedi látásmód határozza meg azt, hogy milyen lesz a fotó.
Legyél türelmes, gyakorolj sokat! Hallgasd, figyeld a fotósokat, és majd az idő eldönti, hogy fotós leszel vagy ez marad egy hobbi. Ne hasonlítgasd magad másokhoz, ne próbáld meg azt elérni pár év alatt, amit más évtizedek alatt ért el.
“Ne várj túl sokat legelőször a fotózástól, ne görcsölj túl sokat rajta.”
Schram András
Schram András képei 2002-ből
Andrással készítettünk egy másik interjút is, ahol a kezdeti nehézségektől a fotós üzleten át az utómunkáig számos témáról beszélgettünk.
Ha szeretnél inspirálódni, mindenképpen látogass el Schram András weboldalára, hogy megnézd a káprázatos esküvői és az ember lelkéig hatoló portré képeket! Kövesd András munkásságát az instagram oldalain is! Itt találod a zseniális portréfotós instagram oldalát, itt pedig az esküvői képeit tudod követni.
