Jöhet a szokásos szöveg, hogy baromi nehéz dolga volt a zsűrinek? 😅 Ráadásul igaz is, nagyon köszönjük, hogy összesen 429-en neveztetek! Ez a fotópályázat egészen rendhagyó, hiszen nem csupán a végeredményért, egy jól sikerült képért vagy sorozatért járnak a díjak, hanem az odavezető utat is értékeljük.
Arra kértünk, hogy mutasd meg a fejlődésedet a fotózásban egy korai és egy mai munkáddal, és oszd meg, hogy mi jelentett leginkább kihívást és mi segítette leginkább a fejlődésedet.
Több célunk is volt ezzel. Az egyik az, hogy egy kis visszatekintésre sarkalljunk, hiszen az ember ritkán áll meg értékelni a saját munkáját, fejlődését. A napi darálásban sokszor csak odáig jutunk, hogy “nem vagyunk elég jók” és nem ünnepeljük, hogy mennyivel jobbak vagyunk, mint régen! Mert csakis magunkhoz érdemes hasonlítani, senki máshoz.
A másik pedig, hogy ezekkel a történetekkel is szeretnénk inspirálni és biztatni azokat, akik még a fotós útjuk elején járnak. Hiszünk benne, hogy a megfelelő hozzáállással, sok-sok tanulással és gyakorlással fantasztikus eredmények érhetők el! Ez szerintünk ezerszer többet számít, mint az, hogy valaki istenadta tehetséggel született-e.
Most pedig fogadd szeretettel a döntőbe jutott 5 pályázatot, és ne felejtsd el leadni a voksodat a Kattanjki Fotópályázat Facebook oldalán a kedvenc Régen és most képpárod like-olásával! Az október 30. 20:00-ig legtöbb like-ot kapó pályázati anyag nyeri el a fődíjat!
Farkas Hajnalka
Mi volt számodra a legnagyobb kihívás, amikor elkezdtél fotózni?
2011-ben kezdtem el fotózni, ekkor még nagyon kevés (netes) segédanyag – oktatóvideók, cikkek stb. – állt rendelkezésre, úgyhogy jóformán kénytelen voltam teljesen egyedül, autodidakta módon felfedezni a fényképezőgépemet, valamint az utómunka rejtelmeit. Emellett említhetném a megfelelő élesség/fókusz eltalálását, a fények tudatos használat, megismerését, a rosszabb fényviszonyok között való fotózást (pl. beltéren).
Mi volt az, ami leginkább segítette a fejlődésedet?
Úgy gondolom, a leginkább az segítette a fejlődésemet, hogy amióta csak a kezembe vettem a kemarámat, gyakorlatilag egy pillanatra sem tettem le, folyamatosan készítettem a képeket – kezdetben a barátnmőimről, ismerőseimről, majd később idegen emberekről is, akik felkerestek. Emellett rengeteget, kitartóan próbálgattam a Photoshopot, majd kicsit később a Lightroom-ot is – ez utóbbi felfedezése egy igazi “lifechanger” volt a fotós pályafutásom során.
Hoszáng Péter
Mi volt számodra a legnagyobb kihívás, amikor elkezdtél fotózni?
Amikor az ember elkezd egy teljesen új dologgal megismerkedni, akkor semmi sem tűnik egyszerűnek. Még kérdéseket sem tud megfogalmazni, annyira új minden. Eleinte így éreztem, azonban a kíváncsiságom hajtott, és szép lassan magamba szívtam az alapokat – technikai háttér, gépkezelés, alapvető kompozíciós ismeretek. Néha nehéz volt türelmesnek maradni, mert az ember szeretne hirtelen ász lenni, azonban visszagondolva az elmúlt évek alatt bejárt útra, úgy gondolom, hogy a fejlődéshez idő kell. Új ötletek születnek, újabb tudás adódik az eddigiekhez, újabb lehetőségek adódnak, és ami a legfontosabb, újabb célok születnek. Ha a lelkesedés nem vész el útközben, a célok elérése iránti vágy hajtani fog minket előre, és élvezettel csináljuk amit csinálunk. Így még az sem fáj, ha hajnali 2-kor csörög az ébresztőóra…
Mi volt az, ami leginkább segítette a fejlődésedet?
A munkámnak köszönhetően rengeteg egzotikus helyre sikerült eljutnom, illetve lehetőségem volt a felszerelésem folyamatos fejlesztésére. Ennek köszönhetően a tudásommal együtt fejlődhetett a technikai hátterem, illetve számomra rendkívül inspiráló, bakancslistás helyeken volt szerencsém fotózni. Számos rendkívül tehetséges fotós munkáját követem különböző közösségi oldalakon, amelyek szintén folyamatosan inspirálnak. Egyre több barátom, ismerősöm szeret bele a fotózás gyönyörű és érdekes világába, illetve tavaly óta egy fotós magazinnak is rendszeresen írok cikkeket, így az általam megszerzett tudást tovább is tudom adni, ami szintén pozitívan hat a saját fejlődésemre.
Szabó Zoli
Mi volt számodra a legnagyobb kihívás, amikor elkezdtél fotózni?
A kihívások most is tartanak, tipikusan nehéz a helyén kezelni az elért célokat, szinteket. Szóval általában a hiányosságokat látom, emiatt a motivációt fenntartani időről-időre megújítandó feladat. Ha a kezdetekre visszatekintek akkor a legnagyobb kihívás első körben az expozíció megértése volt, nehezen esett le valamiért. A retusnál pedig nehéz volt megállni, hogy ne effektezzem szét a bőrt, a színeket.
Mi volt az, ami leginkább segítette a fejlődésedet?
Két éve döntöttem úgy, hogy komolyabban nekivágok, szóval a saját hozzáállásom változott meg, s ez indított el egy komolyabb tanulási úton, ami ma is tart. Az utómunkára nagy hangsúlyt fektettem, azóta is próbálom tökéletesíteni a munkafolyamatokat. Schram András workshopjának sokat köszönhetek, illetve pár TFCD kooperáció hozott hosszabb barátságokat, tanulási lehetőségeket, munkákat.
Csalami Krisztián
Mi volt számodra a legnagyobb kihívás, amikor elkezdtél fotózni?
Mikor elkezdtem fotózni, maga a teljes fotózás volt kihívás: mi legyen a környezet, mik legyenek a beállítások, stb. Leginkább csak vaktában kattintgattam. A mozgásábrázolás az egyik kedvenc témám, de azt abszolút nem tudtam fotózni, és már akkor is örültem, ha csak kicsit volt rossz a kép.
Mi volt az, ami leginkább segítette a fejlődésedet?
Eredetileg az kezdett el motiválni, hogy nagyon szerettem a képeket a kutyáimról, emiatt sokszor fotóztattam őket. Majd egy idő után úgy döntöttem, hogy alapszinten meg akarok tanulni fotózni, hogy én is jó képeket tudjak róluk csinálni, mert nem lehet mindig mindenhol egy fotós, aki megcsinálja ezeket nekem. Ebben motivált az is, hogy időnként túrázom olyan helyeken is, amik különlegesebb fotókra adnak lehetőséget, de ott az esetek többségében nincs fotós, így nekem kell tudni jó képeket csinálni. Céljaim elérésében mentorom, Sherry Arelle rengeteget segített. Az ő iránymutatásainak köszönhetően úgy érzem, hogy ma már magasabb szintre jutottam fotózásban, mint ami a célom volt, amikor elkezdtem fotózni.
Nerpel Nikoletta
Mi volt számodra a legnagyobb kihívás, amikor elkezdtél fotózni?
A legnagyobb kihívás az volt, hogy higgyek magamban és abban, hogy el tudom érni a kitűzött céljaimat. Már a fotósiskola alatt arra készültem, hogy vállalkozóként fotózással szeretnék foglalkozni, ráadásul úgy, hogy szakmai szemmel is magas minőségű munkákat adjak át ügyfeleimnek. Mindezt olyan bevétellel, hogy hosszú távon is sikeresen működjön a vállalkozás. Ez a legelején, friss diplomásként, nulla munkatapasztalattal hatalmas falatnak tűnt.
Mi volt az, ami leginkább segítette a fejlődésedet?
A fotósuli, ahol elsajátítottam a biztos alapokat. A lelkes, kreatív alkotótársak, akik mindig nyitottak a különleges projektekre, ahol együtt fejlődhetünk. A marketing mentorom, akitől megtanultam, hogy nem elég jónak lenni, annak is kell látszani. – Richard Avedon inspiráló életműve. Példaképeim oktató videói, motivációról, hozzáállásról, látásmódról és a technikai oldalról. A férjem, aki sosem hagyta, hogy feladjam.
