A mai napig nagy indulatokat kavar az a téma, hogy már végzettség nélkül is indítható fotós vállalkozás. Ebben a videóban igyekszem összefoglalni a különböző véleményeket és megosztom a sajátomat is. Nemcsak fotósként, de 2005 óta marketinggel és üzlettel foglalkozó emberként is.
Először is köszönöm, hogy ilyen sokan írtatok kommentet, illetve privát üzenetet nekem ebben a témában! Három olyan kérdés rajzolódott ki a számomra, amiről érdemes beszélni!
- Mennyire “igazságos” ez a dolog azokkal szemben, akik elvégezték a hivatalos fotós képzést (pl. korábbi OKJ)? (0:55)
- Elértéktelenedik, felígul-e a fotós szakma? (1:41)
- Hogyan érinti ez a fotós vállalkozást, elveszi-e a munkát az olcsó konkurencia? (5:04)
Mennyire "igazságos" az, hogy már nincsen szükség végzettségre a fotós vállalkozáshoz?
Azok, akik a papír miatt beleugrottak az utolsó OKJ képzésekbe, azok többnyire dühösek vagy legalábbis csalódottak. Sok időt, energiát és pénzt öltek bele, más dolgoktól, például a családjuktól vett el időt és nem feltétlenül kaptak számukra elegendő tudást, értéket cserébe.
"Én például rengeteg pénzt, időt, és energiát öltem abba, hogy Pesten elvégezzem a fotós sulit, azért hogy aztán vállalkozó lehessek és ne feketén dolgozzak. Ezzel rengeteg időt vettem el a családomtól és más egyéb fontos dolgoktól, az anyagiakrol nem is beszélve. Ezt az időt soha senki nem adja vissza. Hiába az áldozat sz@rt se ért.”
“Engem felbosszantott, hogy nem kell végzettség, végre elszántam magam, hogy megcsináljam, 6 hónapja vizsgáztam.”
Teljesen természetes, ha az embernek az az első érzése, hogy ez “nem igazságos”, valószínűleg nekem is ez lenne, ha most és ezért jártam volna a fotós iskolába és tettem volna vizsgát.
DE: ezen szerintem jobb mielőbb túllendülni, mert sajnos az élet már csak ilyen igazságtalan! Mindig van olyan, akinek könnyebb. Valakinek már az is irigylésre méltó, hogy másnak egyáltalán van lehetősége elvégezni egy ilyen tanfolyamot, mert van érettségije, ki tudja fizetni, tudja úgy szervezni az életét, hogy ez is beleférjen. A másik véglet pedig az, akinek nem okoz különösebb gondot, mert van pénze, ideje, családi háttere, ami ezt simán lehetővé teszi. Ha megteheti, miért ne tenné?
Persze, nem “igazságos”, hogy valakinek kellett a papír, míg másnak most éppen nem, de az téged biztosan nem visz előre, ha ezen rugózol! Csak te fogod magad rosszabbul érezni tőle, véleményem szerint meg kell próbálni csak előre nézni.
“Az élet már csak ilyen, változik minden. A legtöbb embernek ma már többféle végzettsége van, és lehet köze sincs a munkájához.”
Elértéktelenedik, felígul-e a fotós szakma attól, hogy már fotós végzettség nélkül is indítható vállalkozás?
“Most "leinflálódik" a szakmánk, mert már BÁRKI lehet fotósként vállalkozó aki gépet látott életében. Nekik miért nem kell végigjárni azt az utat, amit az összes többi kollégának?!”
“Szerintem egyszerre szégyenteljes és szomorú döntés volt azoktól, akik ebben illetékesek. Meglátásom szerint, ha valaki megélhetésként választ egy szakmát, alap feltétel hogy azzal átfogóbban megismerkedjen, továbbá kellő ismeretek birtokában valamilyen módon minősítést tudjon felmutatni arról, hogy ő értője az adott szakmának.”
“Engem kifejezetten bosszant, hogy most már minden jött-ment személy fotósnak mondhatja magát.”
“Ez az intézkedés a fotós társadalom lenézése, mert szerintem azt sugallja, bárki indíthat ilyen vállalkozást mindenféle szakmai alapok nélkül is”
Sokan úgy gondolják, hogy ez a változás leértékeli a szakmát, illetve további felhíguláshoz vezet. Mások szerint a “papír” semmit sem jelent, a tehetség és a tudás az, ami számít.
“Jaj, de bántja mindenki szemét ez a papír dolog.... Érdekes, arról kevésbé beszéltek, mikor van papír, de sík hülye és nulla tehetséggel párosul! Nyerjen teret a tudás, tehetség és ha valaki többet akar, képezze magát.”
“Ha valaki jól képzett, minőségi munkát ad ki a kezéből, akkor nem biztos, hogy a papír az, ami oszt vagy szoroz.”
“Szerintem ha valaki felkér egy fotóst, az nem a papírjai alapján fogja felkérni, hanem az addigi munkái alapján. Ha az neki tetszik, akkor megbízza, ha nem, akkor keres mást.”
“Ha valaki tényleg energiát fektet abba, amit csinál, annak előbb-utóbb meglesz az eredménye - papír ide vagy oda, a munkái magukért beszélnek majd.”
“Maga a tudás megszerezhető hivatalos tanfolyam elvégzése nélkül is.“
A tehetségről azt gondolom egyébként, hogy szerencsés, akinek van, de szorgalom nélkül nem sokat ér. Nekem például nem volt egyáltalán, így minden, amit ma tudok, tanulás és gyakorlás eredménye. A látásmód is fejleszthető, elég megnézni híres fotósok korai munkáit (például a #kattanjki Régen és most sorozatban)!
Úgy gondolom, hogy a “felhígulás” már réges régen elkezdődött, ahogyan lecsökkent a belépési küszöb. Ez nem újkeletű fejlemény, még a Kodak hozta el a tömegekhez a fényképezést 1888-ban… Maga a technológia pedig egyre többet levesz a fotós válláról, csak néhány példa:
- Először még fénymérő sem volt a fényképezőgépekben, ma meg már a MILC-eken élőben látod az expozíciót a keresőben is.
- Régen kézzel kellett fókuszálni, ma meg már akár magától fókuszálhat a gép a szemre, csak a gombot kell nyomni.
- Az utómunkában pedig nemhogy laborálni nem kell, a digitális kidolgozásokat egyre több plugin támogatja, néhány kattintással egészen vállalható retust lehet elérni… Ahhoz, hogy ennél jobb minőséget képviselj kézzel, elég sokat kell tanulni, és akár órákat beletenni egy-egy képbe.
"A profi fotósoktól, ha vettek el munkát, az nem most történt, hanem amikor megérkeztek a belépő szintű DSLR-ek és inkább a főnök fia vagy a titkárnő kattingatott a céges bulin a profi rendezvényfotós helyett."
Alapvetően a tudásban hiszek, nem a “papírban”. Sokkal több múlik a személyes hozzáálláson, mint hogy azt éppen hivatalos iskolában vagy máshogyan szerzi meg valaki. Nekem az iskolai képzés hasznos volt, különösen az elején, hiszen strukturált tudást kaptam, amire jól tudtam építkezni. Sőt az OKJ tételek kidolgozásával is tágult a látóköröm. (Persze, volt benne jó néhány elavult és kevésbé hasznos dolog… És itt nagyon nem a művészettörténetre meg fotótörténetre gondolok, mert azt szerintem mindenkinek illik ismernie, aki ezzel foglalkozik!) Ugyanakkor ha valakit a tételsor egyszeri elolvasása után 2-essel átrúgdaltak a vizsgán, nem valószínű, hogy profitált ebből ilyen formában.
DE: rengeteg sok mindent utána tanultam hozzá, amivel megérkeztem a “mába”: modernebb instruálási, világítási és utómunka technikákat egyaránt. Szóval nem olyan volt, mint mondjuk egy jogosítvány, hogy utána már csak gyakorolni kell, hanem tudásban is rengeteget kellett ráépíteni!
Mi lesz a régebbi fotós vállalkozókkal, letarolja a piacot az olcsó konkurencia?
"Itt az a gond leginkább, hogy sokan már, amint a kezükbe kerül egy komolyabb gép, már photography meg fotós. Semmi tapasztalat nélkül és el is adják magukat olcsóbban. Ezzel sok profitól elveszik a munkát."
Sokan attól tartanak, hogy még több “fotografi” szabadul a piacra így, hogy már nem kell képesítés sem, és az olcsó áraikkal elveszik a munkát a profiktól.
Én azt látom, hogy eddig is szép számmal voltak olyanok, akik képesítés nélkül pénzért fotóztak. Sokan valószínűleg azt sem tudták, hogy ehhez kellett volna bármilyen papír, feketén, esetleg szürkén dolgoztak. Egyébként pedig sok más országban eleve nem is végzettséghez kötött ez a tevékenység.
"Úgy gondolom, hogy aki eddig "feketén" számla nélkül dolgozott, mert nem volt végzettsége / nem talált kiskaput, az ezután sem fog havi tízezreket befizetni, hogy számlaképes legyen."
Szerintem ezek a kevés tudással rendelkező, kezdő fotósok nem jelentenek igazi veszélyt azokra a profikra, akik színvonalas munkát végeznek és tudatosan építik a vállalkozásukat! Ez az utóbbi is kiemelten fontos. Pont amiatt, hogy sok megrendelő nem látja igazán a különbséget a fotós munka színvonalában, egy bizonyos szint fölött már nem a képek döntenek.
Nem a gyagyiról beszélek, hanem a jóról és még annál is jobbról. Tehát egy jó fotósnak pont nem a fillérekért fotózó “béna” lesz a versenytársa! Az az ügyfél, akinek az az igényszintje és annyit hajlandó ezért fizetni, az (még?) nem tart ott, hogy egy más kategóriában dolgozó fotós ügyfele legyen.
Igen, ha a képek már megütnek egy szintet, akkor sokkal több múlik azon, hogy a fotós tud-e ügyfelet szerezni, megtartani, mit és hogyan kommunikál! Azon, hogy mennyire profi a marketingje. Azon, hogy rendben vannak a háttérfolyamatai, profi-e az ügyfélkezelése és a velük való kapcsolattartása. Lehet, hogy a képekért választanak, de a többi dolog miatt fognak újra visszajönni és ajánlani másoknak vagy sem. És ezen áll vagy bukik egy vállalkozás sikere!
Sikeresebb lesz üzletileg egy olyan fotós, aki ezekben ügyes, mint egy olyan, aki szupertehetséges, mély szaktudása van, de kicsúszik minden határidőből, elfelejti az ígért dolgokat leszállítani és soha többé nem hall róla az ügyfél… És igen, azoknál is, akik “csak” nem építik tudatosan a vállalkozásukat, mert ma már enélkül az isteni szerencse kategóriájába tartozik érvényesülni!
Ha kihívást jelent neked a vállalkozásod tudatos építése és a marketingnek már a gondolatától is a rosszullét kerülget, akkor vess egy pillantást a Marketing kávé kurzusomra. Hiszek benne, hogy lehet ezt is értékteremtő módon, de mégis hatékonyan csinálni. Ennek a gondolati keretrendszerét és gyakorlati megvalósítását mutatom meg neked lépésről lépésre. Várlak szeretettel!
