Az elmúlt napokat a múlt évre való visszatekintéssel és az idei év tervezésével töltöttem. Elemezgettem, hogy mi az, amit jól csináltam és mi az, amit lehetett volna jobban.
A legfontosabb, amit érzek, az a hála. Hogy végre megtaláltam a helyemet és azt csinálhatom, amit igazán szeretek. Még akkor is, ha sokszor túlvállaltam magam és kilógott a belem.
Ebben a bejegyzésben emlékezem meg arról, hogy milyen jó dolgok történtek és mik voltak azok, amikre nem szívesen emlékezem vissza, de muszáj szembenézni velük. Kérlek, fogadd szeretettel és megértéssel.
Mi történt 2022-ben, amire szívesen emlékszem vissza?
(Nagyjából időrendben.)
- Cikket írtam a Varázslatos Magyarország természetfotós újságba. Olyan nevek mellett, mint Máté Bence, Daróczi Csaba és Potyó Imre.
- Ismét meghívást kaptam a Fotósok Online Hétvégéjére, ahol a fotós szakma kiválóságai mellett szerepelhettem.
- Megszerveztük a 3. #kattanjki Fotópályázatot Aljonával, a Fotoplus támogatásával. Ezúton is köszi Stokucsa Gábornak, akivel az év során a legtöbbet dolgoztunk együtt a Fotoplus csapatából.
- Élő képszerkesztő workshopot tartottam közel 1000 résztvevőnek a Wacom támogatásával. Ebből a rendhagyó anyagból.
- Megcsináltuk az 1. #kattanjki Mentorprogramot Aljonával, a Fotoplus támogatásával, amiben 80 fotós vett élőben részt. Fantasztikus élmény volt, sokat tettünk bele és még többet kaptunk a résztvevőktől.
- Egy olyan nagy cég támogatta szponzorként az ingyenes fotótanfolyamomat, mint a Canon! Ezt igazán komoly mérföldkőnek tekintem tartalomgyártóként.
- A KATA változások kapcsán ingyenes online workshopot szerveztem fotósoknak és számos segítő posztot készítettem, amit sokezer érintett olvasott. (Ez a cikk most is nagyon aktuális!)
- A Fotoplusszal közösen igazán tanulságos kutatást végeztünk a hazai fotós társadalom helyzetéről. Ilyen adatok itthon még nem láttak napvilágot – ki mit használ, mennyit lehet keresni fotósként stb. stb.
- Írtam egy könyvet fotósoknak marketingről a nyáron, ami karácsonyra már meg is jelent nyomtatásban, és 560 példány azonnal elkelt belőle. Köszönet a Fotoplus-nak a támogatásért, és persze a vásárlóknak, akik már látatlanban ekkora bizalmat szavaztak.
- Oktató lettem a Metropolitan Egyetemen, ahol közösségi média kampányokról tartok szemináriumot.
- Elindult egy együttműködésem a Sony-val, aminek keretében számos értékes tartalom készült.
- Állandó beszélgető tagja lettem a Fotoplus Fototalk műsorának Zolixplorerrel és Lukács Danival együtt. Ezt kifejezetten hiánypótlónak gondolom, és nagyon örülök, hogy a részese lehetek.
- Oktatóként vehettem részt egyik legnagyobb példaképem, Schram András 6 hetes fotótanfolyamán.
- Folytattam a Marketing kávé kurzust, ami így a legteljesebb körű fotós marketing képzéssé nőtte ki magát, nemzetközi szinten is egyedülálló tananyaggal. Köszönöm az előadóknak, hogy a tudásuk legjavát tették bele!
- A #kattanjki közösség és az Insider heti hírlevelemre feliratkozók száma is megduplázódott. Fantasztikus, támogató közösség alakult ki, inspiráló és önzetlenül segítő emberekkel.
- Volt szerencsém több olyan emberrel is együtt dolgozni, akik a saját területükön igazán kiválóak és óriási értéket adnak. Közülük most Galicza Esztert emelem ki, aki a könyvem grafikai tervezését vitte és fantasztikus volt vele dolgozni.
- Sikeres promókat futtattam az élő képszerkesztés, a szülinapom, illetve Black Friday alkalmából.
- Elolvastam és “kijegyzeteltem” 12 könyvet. Ez valakinek kevés, valakinek sok – nekem mindenképpen több, mint az elmúlt években bármikor.
Tudom, hogy sokan megállnak az így-úgy kikozmetikázott fantasztikus eredményeknél. A nehézségekről és kudarcokról pedig hallgatnak, mert az ciki. Pedig a teljes képhez hozzá tartozik, és lehet okulni belőle.
Mi az, amire kevésbé szívesen tekintek vissza?
- Nagyon-nagyon keveset fotóztam. Volt, hogy akár 3 hétig egyáltalán nem vettem gépet a kezembe. Sem kedvem, sem időm nem volt. Szinte csak az utazásokon fotóztam izgalmasabb sorozatokat. (Mondjuk így legalább nem kellett annyit válogatni, amikor 3 év kihagyás után végre ismét készítettem karácsonyra albumot.)
- Iszonyatosan túlvállaltam magam (megint), összecsúsztak a projektek, amitől időnként konkrétan idegroncs lettem. Elviselhetetlenné váltam és hibáztam: két dolog, amit kifejezetten utálok. Őszintén csodálom, hogy a férjem elviselt.
- Mindig vannak, akik fúrnak a hátam mögött vagy nyíltan betámadnak, a legtöbbször úgy, hogy nem is ismernek. Attól, hogy tudom, ez róluk szól és nem rólam, még mindig van, amikor piszkosul rosszul tud esni. De évről évre növesztem a bőrömet és egyre inkább a helyükön kezelem ezeket.
- Kevesebb időm és türelmem maradt a hozzám érkező kérdésekre, különösen amikor úgy éreztem, hogy átlépnek egy bizonyos határt. Időnként sértettséget, felháborodást éreztem, amit olykor annyira nehéz volt legalább kifelé leküzdeni, hogy nem is sikerült.
- Próbáltam azzal tehermentesíteni magamat, hogy bizonyos feladatokat alvállalkozókra bízok. Ezek közül a legtöbb kísérlet csúfos kudarcba fulladt és csak tovább növelte az előző pontban említett frusztrációmat.
- Rengeteget szorongtam, ami időnként annyira megbénított, hogy semmit sem tudtam csinálni. Állandósult a csomó a gyomromban. Ez sajnos belülről fakad, nem külső tényezőkből.
- Bár végig rendszeresen edzettem, az étkezésre egyáltalán nem sikerült odafigyelnem, így folyamatosan jojózott a súlyom az év során. A túlterheltséget csokifalással és borozással “kompenzáltam”. Nem lett meg az áhított csúcsforma a 40. szülinapomra.
- Fotós, és főleg videós szakmailag messze nem sikerült annyit fejlődnöm, amennyit szerettem volna. Szerettem volna többet foglalkozni a mesterséges fénnyel, kísérletezni színes világításokkal. A videózásban pedig konkrétan úgy érzem, egy helyben toporgok. Egyedül a mobilos tartalomgyártásban sikerült előrelépni, de ott is csak pislogok sokszor a “mai fiatalokra”.
Tavaly tettem újévi fogadalmakat, amik közül szinte semmit sem tartottam be. Idén nem fogok :) Az üzleti tervemet viszont a nagykönyv szerint valósítottam meg, erre fogok idén is törekedni. Értékteremtéssel mindenek felett!
Rengeteg ötletem és tervem van, az idei év egyik fő kihívása az lesz, hogy ezeket kordában tartsam és fontossági sorrendbe tegyem. Hogy legalább egy kicsit kevésbé legyek leterhelt, és ne azokon csattanjon az ostor, akiket a legjobban szeretek. A másik pedig persze minden, ami rajtam kívül áll: a jelenlegi egyre tragikusabb gazdasági és morális (…) helyzetben, elszálló árak mellett helytállni.
Kőkemény évnek nézünk elébe, de én bizakodó vagyok és tudom, hogy minden tőlem telhetőt megteszek. Másképp nem is tudok létezni.
Boldog és sikeres új évet kívánok!
