Képbe hozunk 5.: Tárgyfotózás kérdezz-felelek Tarsoly Ádámmal

– Mennyire jellemző az, hogy a végső kép az több képből áll össze?
– Nagyon. Az én gyakorlatomban nagyon, én szeretem ezt a technikát, de attól függ, hogy milyen termékfotóról van szó. Itt a boroknál is azt gondolom, hogy valamennyi őszinte érdeklődés, ha már van az emberben én sem tartom magamat borszakértőnek, de nagyon szívesen elolvasok minden cikket, ami ezzel kapcsolatban szembejön.
– Amikor fotósoktató videókat készítünk a Kattanjki Klubba, akkor az előfizetőink által beküldött kérdéseket is feltesszük. Te is fejlődnél a fotózásban? Várunk szeretettel a közösségünkben!
– Itt vagyunk Tarsoly Ádám stúdiójában Szombathelyen.
– Szia, Ádám! Helló! A Kattanjki Klubba forgattunk a tárgyfotózással egy tananyagot az elmélettől a gyakorlaton át egészen az utómunkáig. Egy olyan sokak által rettegett témánk volt, mint az üvegek és tükröződő felületeknek a fotózása. A tagjaink küldtek be kérdéseket Ádámnak előzetesen, ezekről fogunk majd beszélgetni. Gyakorlati tippek következnek, ha neked is meggyűlik a bajod a tükröződésekkel, a különböző hátterekkel és bármi egyébbel a tárgyfotózással kapcsolatban. Ádámot a vállalkozások számára készített képeiről és az esemény fotóiról ismerjük leginkább. Szereti a problémás, azaz kreatív megoldásokat igénylő projekteket. Van egy szarkasztikus humora, amivel mindig megnevettet minket a klubban. Ádám, köszi szépen, hogy válaszolsz a kérdésekre, amiket beküldtek a klubtagok.
– Igyekszem.
– Az első kérdés az az volt, hogy milyen alműfajai vannak a tárgyfotónak? Itt a kérdező olyasmikre gondolhatott, mint a webshopos képek, a közösségi média, flatlay, ilyesmi.
– Hát ami az én gyakorlatomban előfordul, ezek a termékkatalógusok, vagy a katalógusképek, amik igazából a webshopos felhasználásra készülnek, ezek jellemzően fehér, fekete, vagy valamilyen más egyszínű háttérrel készülnek. Ezek igazából csak arra szolgálnak, hogy a terméket önmagában egy katalógus részeként bemutassák. Ezt gondolnám egy önálló műfajnak. Van egy lifestyle irány, amikor a terméket akár modellek segítségével egy ilyen természetes környezetbe helyezzük, kint, terepen általában. Én szeretem az épített enteriőrt, ilyen stúdiókörnyezetben. Ma ezzel foglalkoztunk leginkább. Újabban egy új eszköz ehhez az épített enteriőr vonalhoz az AI generált háttér. Én ezt is alkalmazom, nagyjából ezek a leggyakoribbak.
– Maradva a témáknál, érkezett Viktóriától egy olyan kérdés, hogy az ékszerek fotózásához milyen tippeket tudnál adni?
– Igazából ez simán egy önálló kurzus is lehetne, egy általánosságban nehéz róla beszélni. Ami a tükröződő csillogó felületekre igaz, az igaz itt is. A makró objektívek ugyanúgy kellenek, innen már nem feltétlenül elég az ilyen kezdő makro, hanem egy teljes értékűt tudnék ajánlani.
– Áttérve a különböző berendezések, eszközök és hátterek témájára. Edina kérdezi, hogy mennyire kapsz szabad kezet egy-egy ilyen projektnél az ügyfelektől, mennyire szólnak bele, hogy mit alkotsz?
– Megrendelőfüggő abszolút. Szerencsére vannak olyanok, akik meglátják, hogy korábban milyen munkáim voltak, és azt mondják, hogy itt van, csinálj belőle valamit. Vannak dolgok, amiket kimondottan ajánlott, leegyeztetni, átbeszélni, hogy mondjuk pont egy bornál milyen márkaüzenet, karakter, milyen ízjegyek, mi az, amit mellé rakhatok, mi az, amit nem. Például egy ilyen gyümölcsös friss bor mellé egy ilyen füstös környezetet nem lenne túl szerencsés odarakni mondjuk egy friss bor mellé. Igazából a kommunikáció az szerintem nagyon fontos az ügyféllel. Ha valami nem teljesen kerek, akkor érdemes rákérdezni, minthogy nagyon sok munkát beleölni, és utána van egy klassz képünk, de hát az ügyfél mégis elégedett, mert nem azt kapta, ami számára használható. Én általában szerencsére, nem általában, de azért többségében meg szoktam kapni a szabadkezet.
– Ehhez azért kell gondolom egy nagyobb termékismeret is, mert eleve mondjuk, hogyha ismered a borokat, meg mondjuk ezt a világot, akkor olyan koncepcióban gondolkodsz, ami ahhoz a típusú borhoz illik, és ez igazából bármilyen tárgyra igaz lehet.
– Bármilyen fotózásra is azt gondolom, hogy ha most valaki épületet fotóz, akkor valamennyire kell tudnia, hogy milyen stílusjegyeket mutasson meg, jelenítsen meg. Itt a boroknál is azt gondolom, hogy valamennyi őszinte érdeklődés, ha már van az emberben, én sem tartom magamat borszakértőnek, de nagyon szívesen elolvasok minden cikket, ami ezzel kapcsolatban szembejön. Egyébként meg tényleg az ügyféllel érdemes egyeztetni, mert lehet, hogy én azt gondolom, hogy egy valamilyen pohár, amúgy olvastam róla, hogy ez passzol hozzá, vagy valamilyen kiegészítő tudom, hogy passzol hozzá. Ha mindenki más az elképzelése, akkor az a fontosabb.
– Éva kérdezi, hogy főleg fekete, vagy igazából bármilyen tükröződő felületen hogyan lehet szépen fotózni?
– Ha konkrétan az a kérdés, hogy az a felület, azt hogyan lehet széppé tenni, ha jól értem, akkor igazából ugyanaz a megoldás, hogy egy olyan anyagtükröződést kell rátenni, tehát olyan anyagot kell mellé rakni, mint amiket én használtam ezeket a diffúzorlapokat, ami ad egy olyan visszatükröződést, ami szép. Tehát én például ezt a pauszpapíros megoldást nagyon sok verzióban tudom használni. Általánosságban tényleg azt hiszem, hogy ennyit tudok mondani, hogy abban gondolkodjunk, hogy a tükröződő felület mindig valamit tükröződik vissza. Az a valami, azzal kell kezdenünk valamit, hogy az olyan legyen. Főleg kezdő fotósoknál fel szokott merülni, hogy valami egyszerű módon jó lenne megfotózni a tárgyakat. Erre árulnak különböző eszközöket, például tárgysátrat. Az ilyen jellegű megoldásokról mit gondolsz?
– Nekem a tárgysátorral nem nagyon volt nagy pályafutásom. Bizonyos témakörökre azt gondolom, hogy érdemes rá beruházni, hogyha mondjuk nagy mennyiséget kell befotózni, és például mondjuk egy webshop katalógus kell, ahol tényleg nagy tömeg van, tömeget kell produkálni, akkor azt gondolom, hogy oké, én jobban szeretem magam összerakni a lapokat és magam összerakni a fényforrásokat, a fényformálókat. Ugye ma is láthattuk, hogy egy túl közel helyezett difúzorlap az önmagában valamennyire derít is. Tehát én azt gondolom, hogy a tárgysátorban ez a kontroll, ez kicsit kötöttebb, és azokat a fajta enteriőröket például, amiket szívesen építek és fotózok, az nyilván abban nem működik jól.
– Csaba kifejezetten a rendezvényeken való fotózásról kérdez, arról, amikor az emberek bort fogyasztanak, kóstolnak, és ezen a rendezvényen történik a fotózás, hogy hogyan lehet átadni egy rendezvénynek a hangulatát, illetve egy életérzést a képeken ilyen esetben.
– Kimondottan a boros események, a borfogyasztásnak a megjelenése, azt én ugye autentikusan, leginkább a borászok kezei között szeretem megmutatni, amikor ott lehet társítani a terméket, a bort a készítőhöz, lehet látni, hogy mondjuk büszke rá, nagyon jó pillanat, ha sikerül megcsípni. Természetesen egy boros rendezvényen szoktam berakni mindig egy-egy olyan pillanatot, egy részletfotót, ami mondjuk egy dugóhúzásról szól, vagy bármi olyan apró technikai dolog, ami kimondottan a borról szól, vagy amikor öntik a bort, vagy szellőztetik, ezeket érdemes megcsípni.
– És ezek inkább megrendezett képek, vagy alkalmazkodsz a helyzethez, és úgy próbálod elkapni dokumentarista szemmel.
– Én nem emlékszem, hogy valakit megkértem volna, hogy most csináld újra, vagy csináld úgy. Ha az ember nyitott szemmel van egy rendezvényen, és látja, hogy a felszolgáló éppen viszi a bort valahova, értelemszerűen ott előbb-utóbb boröntés lesz, koccintás lesz, jó hangulat lesz, ha új emberek jönnek be az ajtón, üdvözölni fogják egymást az emberek, bort fognak adni, ezeket azért lehet számítani, és akkor már nyitott szem ellé lehet menni.
– Maradva még a berendezéseknél és háttereknél, mik azok, amik szerinted must have dolgok, hogyha valaki ilyesmivel szeretne foglalkozni?
– Fontossági sorrendben először a világítás, azon belül is elsősorban talán a fényformálók, mert ha a világítás rendben van és tudunk vele bánni, akkor igazából a kamerán kevesebb múlik. Azt hiszem, a Karl Taylornak volt egy olyan videója, hogy nyilván egy rettentő profi világítást összerakott és meglőtt egy telefonnal, aztán utána meglőtte a Hasselbladdal, és igazából a telefonos fotó is teljesen tökéletes volt. Úgyhogy ami nincsen hangsúlyozva eléggé szerintem, hogy egy élőképet mindenképpen jó, ha látunk, mert a világítást összerakni sokkal-sokkal könnyebb, hogyha van modellfényünk és élőképen látjuk. Úgyhogy ez is fontosabbnak tartom, mint mondjuk a kamera, vagy az objektív. A többi az egy ilyen projektje válogatja, meg az én olvasatomban ez egy nagyon barkács megoldásokkal gazdagítható fotós terület, úgyhogy ha valaki ebben érez magában indíttatást, akkor igazából ezt a kreativitását is kiélheti.
– Átkanyarodva a világítás témájára, ami a klubtagoknak is feltűnt, hogy nagyon fontos lehet. Nikoletta azt kérdezi, hogy kifejezetten a fém és üvegtárgyak megfelelő világítása hogyan néz ki?
– Nehéz erre általánosságban válaszolni, mert igazából a fényirányra kell odafigyelni a megfelelő fényformálásra. Ha nincs konkrét feladat, vagy konkrét példa, akkor azt mondanám, hogy ezzel a kettővel kellene játszania minél többet, és akkor meglesz a megoldás.
– És van valami tipikus hiba, ami kezdőknél elő szokott fordulni, amire érdemes odafigyelni a világítás terén, vagy amit mondjuk gyakran látsz, hogy nem sikerült annyira jól egy képen?
– Úgy általában véve jó lenne, ha ez mindenkinek meglenne, hogy van fénykontraszt, hogy van kemény fény, puha fény, hogy melyiket hogyan hozom létre, hogy ezek mitől függnek. Tehát ezek az alapvetések, ezek nem nagyon szoktak meglenni. Tehát egy nagyon durva, direkt, kemény fényhasználat az kimondottan gyakori, teljes mértékben indokolatlan. Alapvetően a legszebb időt és energiát azt gondolom, hogy a világításba kellene beletenni, és talán a kezdőknél pont ebbe rakják a legkevesebbet. Valahogy ez még nincs náluk a helyén, hogy ez milyen mértékben tudja befolyásolni a végeredményt.
– Csaba kérdezi, hogy a világítások kialakításánál mekkora szerepet játszik a kísérletezés, hogy amikor kigondolsz valamilyen koncepciót, akkor már rögtön összerakod, vagy kísérletezgetsz is a fényekkel?
– Senki ne gondolja, hogy én, de szerintem senki más se dolgozik úgy ebben a műfajban, hogy csettint egyet és odamegy, és mindent lerak mindent, beállít egy helyre és tökéletes lesz. A kísérletezés az mindig valamilyen mértékben jelen lesz. Nyilván minél több az embernek a gyakorlata, a tanultsága, akkor annál kevesebb időt fog ez kitenni. Én azt gondolom, hogy nagyon sok időt spórol meg mindenki magának, hogyha veszi az időt, energiát és mások megoldásait megtanulja, megnézi, hogy hogyan csinálják. Én nagyon sok mindent magam kísérleteztem ki, teljesen felesleges módon igazából, tehát sokkal kevesebb energia és idő lett volna, hogyha ott a korzós, megnézem és örülök magamnak.
– Maradva még egy picit a kezdő hibáknál, a világítási nehézségeken és kihívásokon túl van-e valami, amire szerinted érdemes figyelni?
– Komponálás. Igazából ott is az alapszabályok azért jó lenne, hogyha legalább az elején meglennének. A tárgyfotózásnál érdekes módon megfordul az a fajta nehézség, hogy általában az emberek szeretik minél jobban összenyomni a mélységélességet, minél nagyobb fényerejű, objektív, minél szebb bokeh stb. A tárgyfotónál itt inkább az okoz sokszor problémát, hogy az a sáv, amit mi élesnek akarunk látni, az meglegyen. És valahogy ez a fordított gondolkodás, ez nem feltétlenül esik le egyből mindenkinek.
– Egy picit beszéljünk az utómunkáról is.
– Linda kérdezi, hogy szörpöket fotózott, és jó módszere az, hogyha nincs tökéletes világítása, akkor utómunkában fényt korrigál.
– Egy általánosságban határozott nem a válaszom, de nem tudom, hogy konkrétan mi a sztori, mert én is javítok világítási hibát valamennyit, de ezek nagyon nüansznyi dolgok. Tehát ha rosszul van befényezve valami, akkor azt általában utómunkával már nem nagyon fogjuk helyrehozni. Ha egy kicsit valahol egy-egy ilyen becsillanás, egy ilyen fénysugár, az mondjuk nem fut végig egy felületen, vagy nem úgy alakul, ahogy azt mi szeretnénk, akkor azt szépen meg lehet oldani, de ha rosszul van bevilágítva egyébként, akkor azt én nem tudom mondani, hogy ezt majd utómunkában megoldjuk sajnos.
– És hogyha valakinek mondjuk nincs annyi fényforrása, amire szükség lenne, tehát mondjuk csak egy lámpája van, mondjuk egy ilyen stripbox-szal, viszont egy üvegnek van két oldala, hogy az működhet-e, hogy mondjuk először az egyik oldalát, aztán a másikat világítja meg és úgy összerakja?
– Abszolút.
Én is stackelek, most több rétegből rakom össze a képeimet, nekem is elfogynak néha az eszközök, vagy egyszerűen a projekt olyan, hogy nem lehet egy expóból összehúzni. A legelső képeimet én is úgy csináltam, hogy egy alap rendszervakuval körbe rohangáltam a témát. Megvillantottam innen-onnan-amonnan, és akkor szépen utómunkában megnéztem, hogy akkor ebből ezt használom, ebből azt használom. Ezt az állandó fénnyel is meg lehet csinálni, bár megmondom őszintén, tárgyfotónál én ezt nem nagyon kísérleteztem, hogy egy hosszú expóval megfényfestem egy tárgyat. Autónál már csináltam, látok fantáziát a terméknél is, de ebben nincsen tapasztalatom.
– Részben már megválaszoltad a kérdést, de Krisztina kifejezetten azt kérdezi, hogy mennyire jellemző az, hogy a végső kép több képből áll össze?
– Nagyon. Az én gyakorlatomban nagyon. Én szeretem ezt a technikát, de attól függ, hogy milyen termékfotóról van szó, tehát most nyilván egy nagy tömegű katalógusba való fotózásnál, webshopfotózásnál, ott nem fog senki sem stackelni, ott egy expóból igyekszik megoldani mindenki. Ha egy darab kép kell, de az legyen olyan, hogy húha, akkor ott a lehetőség, persze. Az én képeim jellemzően azért többől vannak összerakva.
– És az utolsó kérdés az tőlem származik, hogy a mesterséges intelligenciát hogyan használod ma, és mire számítasz azzal kapcsolatban a közeljövőben?
– Jelenleg úgy használom, hogyha valami kontextusra van szükségem, amit egyszerűbb vele megoldani. Tehát most nem szívesen utaznék ell a tengerpartra, pontosabban szívesen, csak lehet, hogy nem lenne költségszempontból hatékony, de egy olyan fotóra van szükségem, akkor persze segítségül hívom. Én általában már úgy generáltatom le a képet, hogy megkérem az AI-t, hogy a terméket is valamilyen módon helyezze bele. És a kész kép, amit a promptokkal úgy alakítunk, ahogyan nekünk a lehető legszimpatikusabb legyen. Annak megfelelően fotózom be a terméket, ahogyan a generált képen éri a fény, és akkor azt kicserélem benne. Nem gondolom a jövőre vonatkozó kérdésrészre válaszolva, hogy a közeljövőben mondjuk elhagyható lenne a fotózás műtermi része. Nagyon sok reklám fut már szembe az emberrel, hogy nem kell termékfotó, telefonnal lekattintod, és akkor az AI a többit megoldja. Nem. Amit én láttam, hallottam, tapasztaltam, azok nem oldják meg, és egy sima háttércsere az ugye nem ugyanaz, mint amit az előbb elmondtam, az leesik róla, nem fog az használható eredményt adni. Hogy ez fog-e változni a közeljövőben, és ténylegesen eljutunk-e ehhez az ígérethez, hogy a telefonnal csak lekattintjuk. Ezt nem tudom, jelenleg ez szerintem konkrétan nem igaz.
– Legalábbis az igényesebb tárgyfotó műfajában, tehát akinek mondjuk nem tűnik fel, hogy kilóg egy tárgy a képről, annak valószínűleg az is jó lesz.
– Persze ez megint attól függ, hogy kinek mi az igénye.
– Márti kérdezi, hogy van-e valamilyen különbség aközött, hogy átlátszó folyadék van az üvegben, vagy nem átlátszó.
– Abszolút van. Ha átlátszó, akkor nyilván valamilyen tartalommal nekünk azt a palackot meg kell tölteni egy kép szempontjából, ami szerencsésebb, hogyha nem egy ilyen snassz egyszerű háttér. Például erre megoldás, hogy ha mondjuk teljesen víztiszta folyadék van benne, akkor pauszpapírt vagy ahhoz hasonlót ragasztanak rá hátulról, hogy egész egyszerűen csak mögé raknak egy diffúzort, és azon keresztül villantják meg. És akkor ez már ad egy ilyen átsejlő tartalmat annak a palacknak, amit már megszokhattunk a reklámfotók kapcsán.
– Köszi szépen, hogy válaszoltál a kérdésekre, Ádám.
– Örülök, hogy itt lehetek, és bárkinek van még kérdése, akkor nyugodtan írjon. Remélem, hogy tetszett ez a videó, és hogyha igen, akkor ne felejtsd el lájkolni és feliratkozni a csatornámra. Ha pedig mélyebben is érdekel a tárgyfotózás, azon belül is a borfotózás témája, akkor várunk szeretettel a Kattanjki Klubban!