Képbe hozunk 6.: Lovas fotózás kérdezz-felelek Mráz Edinával

– Ingrid lovat fog simogatni.
– Igen, csak én frankón félek a lovaktól, úgyhogy így.
– De mindegy, szerencsére nem olyan óriási nagy.

– Amikor fotós oktató videókat készítünk a Kattanjki Klubba, akkor az előfizetőink által beküldött kérdéseket is feltesszük. Te is fejlődnél a fotózásban? Várunk szeretettel a közösségünkben.

– Köszönjük szépen a kérdéseket, amiket küldtetek a kurzushoz, úgyhogy én most Edinától meg is fogom kérdezni ezeket, puskázni fogok itt a csoportban.

Az első az, hogy hogyan lehet ilyen fekete hátteres lóportrét készíteni?
– Hát ennek több útja-módja is létezik. Az első és talán viszonylag legegyszerűbbnek mondható, amikor a lovat beállítjuk egy istállóajtóba vagy bármi olyan helyre, ahol sötét a hátterünk, árnyékban van az épület belseje, ekkor a ló viszonylag a határán áll ennek az árnyéknak, úgyhogy ő már fénybe kerül valamennyire, de fontos, hogy ez szórt fény legyen, ne direkt fény, ne direkt napfény, mert akkor nagyon el fog ütni, és az nem fogja ezt a harmonikus végeredményt adni, mint amit a képen látunk, és akkor ott tudjuk készíteni a képeket akár vaku nélkül is. Lehet ugyanez vakuval is megtörténhet, és akkor tulajdonképpen kis túlzással bármilyen hátteret ki tudunk úgy exponálni a vakuvillanás mellett, hogy az fekete vagy kis korrekcióval fekete legyen. De ez már egy haladóbb történet, hiszen a vakuhoz, magához a plusz felszereléshez, illetve a villanáshoz hozzá kell szoktatni a lovakat. Ez egyáltalán nem minden lónak komfortos és magától értetődő, már egy komolyabb lovas tudás szükségeltetik ahhoz, hogy ez megvalósuljon, vagy inkább lóismeret. És hát persze Photoshop is a barátunk, tehát tulajdonképpen bármilyen képből tudunk fekete hátteres képet csinálni, csak nem fog jól kinézni, úgyhogy azt nagyon meg kell válogatni, hogy melyik képből csináljuk. Egy direkt fényes, erős fény-árnyék hatású képből nem fogunk tudni hiteles fekete hátteres képet csinálni.

– Volt egyébként ilyen kérdés is, hogy hogy lehet vakuhoz szoktatni egy lovat?
– Hát igen, ez egy olyan kérdés, amire itt nem fogok tudni egy-két mondatban válaszolni. Az biztos, hogy ehhez már kell az a bizonyos lóismeret, amire már az elméletben is utaltunk, meg mindig újra és újra előkerül, hiszen a ló egy menekülő állat, neki az a dolga, hogy a körülötte lévő új tárgyakat fenntartással kezelje, előfordulhat, hogy megijed, előfordulhat, hogy több idő kell neki, amíg megszokja. Itt fontos, hogy a ló reakcióit értelmezni tudjuk, hogy mennyire nyitott erre az egészre, mennyire fél, mennyire bátortalan, mi a problémája konkrétan. Valamelyik lónak ez semmilyen gondot nem okoz, valamelyiknek meg hosszabb időt kell hagyni, és a megfelelő metódusokat kell alkalmazni ahhoz, hogy ő ebben a szituációban komfortossá tudjon válni, és meg tudjuk valósítani így a fotózást.

– De hogyha valaki megy mondjuk hozzád oktatásra, akkor ezt meg tudod nekünk adni.
– Akkor meg tudjuk nézni, illetve ott úgy összességében több olyan “horsemanship” ismeret megmutatkozik a gyakorlatban, ami ezeket a dolgokat is érthetőbbé és ló szempontból átláthatóbbá teszi.
– A következő kérdés az, hogy milyen praktikus eszközöket érdemes a fotózás helyszínére készíteni? Olyasmire gondol, hogy ha például réten van a fotózás, érdemes esetleg befújni a lovat rovarriasztóval, vagy valamilyen nedves szivacs, hogyha közben legelne, akkor le lehessen törölni esetleg?
-Abszolút jó a kérdés, és a mi kis pakkunkban is ez mind megtalálható. Az első és nagyon fontos dolog az a rovarriasztó valóban. Hogyha nincs ilyen áldott időnk, mint ami ma van, hogy egy kicsit szeles, kicsit enyhébb, akkor nagyon tudják őket kínozni a rovarok, bogarak, és előfordulhat, hogy menet közben is újra kell fújni vagy kenni, ki mit használ. Úgyhogy az mindenképpen jó, ha velünk van, és valóban a koszolódás, akár a szemváladék, akár az orrváladék eltüntetésére vagy egy nedves törlőkendő, vagy egy törölköző, egy szivacs, bármi ilyesmi tökéletesen megfelel. Az is van itt most velünk, ha esetleg kellene. Ami még jól tud jönni, ha van nálunk valamilyen olyan eszköz, amit a ló ismer, amitől nem ijed meg, mondjuk egy hosszú pálca vagy ilyesmi, ez akkor lehet jó, ha van segítőnk, mert akkor a segítő kívülről tud egy kicsit segíteni abban, hogy hogy álljon a ló, hogy ne induljon el, hogy ne kezdjen el legelni, amikor nem kéne, és akkor nem kell vele annyit bindzsizni ezen, ha használhatok ilyen kifejezéseket.
Ami még jól jöhet szintén, bár én azt gondolom, hogy minden csak mértékkel, de nyugodtan használhatunk jutalomfalatot is a fotózáson. Amennyiben – és ezt a ló tulajdonosa fogja tudni megmondani – a ló kaphat. Lehet egészségügyi oka is annak, hogy esetleg nem kaphat, és lehet akár olyan oka is, képzési oka is lehet. Vannak olyan lovak, akiket egyszerűen nem szerencsés, ha kézből etetgetünk, mert esetleg ettől elszemtelenednek, egyszerűen nem tesz jót nekik, az emberrel való viszonyuknak. Ezt mindig a ló tulajdonosa fogja tudni megmondani, hogy hogy legyen. Olyan jutalomfalatot válasszunk, ami nem indít el nagyon erős nyálképződést. Tehát inkább szárazabb dolgokat, vagy lehet kapni bolti jutalomfalatokat is lovaknak, lócsemegéket, vagy ilyen kicsi répadarabkákat, vagy ilyesmit, amit nem fog fél órán át rágni, és amitől nem kezd el ömleni a nyála.

– Látom, hogy be van fonva a sörénye. Gondolom, ez is az előkészítésnek a része?
– Igen, általában a lótulajdonosok így készítik fel a lovukat.
– Hogyha olyan szerencséjük van, hogy van ilyen viszonylag értelmezhető sörénye a lovuknak, mint neki. Szokás azt egyébként is úgy karbantartani, ápolni, hogy időnként kifésülő spray-vel egy kicsit könnyebb kibontani, időnként lefonni így, hogy kevésbé károsodjon, ha mondjuk a ló legelőn van, vagy ilyesmi, és sokat hempereg, sokat dörzsöli oda a dolgokhoz. Én a fotózások előtt is le szoktam őt fonni, mert ha kibontjuk a fotózásra, akkor nagyon szép, ápolt és kicsit még hullámosabb lesz, és akkor az ilyen nagyon csinos. Jól néz ki a fotókon.

– A vakut firtató kérdésre már válaszoltál, de van még itt Mártitól olyan kérdés is, hogy mekkora hely kell, vagy hol lehet jól fotózni? Illetve volt olyan fotózás, ahol a ló nem nagyon hallgatott a gazdájára, hogy ilyen esetben lehet-e valahogy motiválni a fotósnak a lovat?
– Ez két kérdés.
– Mekkora hely kell?
– Hát akkora, hogy a ló kényelmesen elférjen, és hogyha véletlenül megmozdul, akkor mondjuk akaratán kívül ne lökjön föl, ne taposson el senkit. Lóval azért általában szabadtéren szoktunk dolgozni vagy nagyobb terekben, úgyhogy nem tudom, hogy mi lehet az a minimum, amire a kérdező kíváncsi. Mondjuk ne a ló boxában fotózzunk, mert az fotós szempontból is kicsi. A látószög sem lesz olyan. Mivel a lónak relatív nagy a teste meg a feje, ezért rövidebb látószögű objektíveknél elég könnyen torzul. Ha innen közelítjük meg, akkor legyen annyi hely, hogy mondjuk ilyen 80 mm, 85 és afölött már biztos nem lesz torzítás benne. Úgyhogy annyi hely legyen, hogy ő tudjon hátrébb menni ehhez.

– Na, Ingrid lovat fog simogatni.
– Igen, csak én frankón félek a lovaktól, úgyhogy így. De mindegy, szerencsére nem olyan óriási nagy, úgyhogy…

– A kérdés második fele pedig ugye az volt, hogy mit tehet a fotós, hogyha azzal szembesül, hogy a ló gazdája nem igazán bír a jószággal a fotózás alatt? – Ugye ez a történetnek az a része, amit már az elméletben is érintettünk, hogy igazából tudnia kell a fotósnak, hogy meddig tud segíteni, meddig kompetens. Releváns lovas tapasztalat nélkül egy ilyen helyzetben nem biztos, hogy tud a fotós segíteni. Attól is függ persze, hogy mi a probléma, hiszen sok minden okozhatta ezt a problémát, sok mindent jelenthet az, hogy nem bírt a gazdi a lóval. Előfordulhat, hogy a ló félt valamitől, ideges volt, előfordulhat, hogy egyszerűen csak unta, éhes volt, legelni szeretett volna. Lehet, hogy egyszerűen nem ismeri azt az alapfeladatot, hogy neki állnia kell hosszú időn keresztül. Erre választ igazából éles helyzetben lehet adni, hogy melyik szituációra mit érdemes tenni, illetve mi az, amit még releváns tapasztalat nélkül meg lehet tenni. A legegyszerűbb az, ha mindig van a fotózáson egy olyan ember, aki nagyjából biztos, hogy el fog tudni boldogulni a lóval, mégpedig olyan módon, hogy az ne egy kényszeredett, agresszív megoldás legyen, hanem olyan, ami a ló számára teljesen érthető, és valójában a nyugalomba viszi őt bele. Igazából ugyanúgy, ahogy minden speciális fotózásnál az iszonyatosan nagy előny, ha a fotós maga is lovas.
– Igen.
– Ez nagyon sokszor előfordul egyébként, igen, ez a tapasztalat, ami persze nem baj, ez csak egy tény, viszont nagyon jó, mert tényleg tudunk segíteni a fotózáson ilyenkor.

– A legfontosabb az, hogy mindenkinek a biztonsága és az őszinte mosolya végig megmaradjon a fotózás alatt, és hogy a ló is komfortosan érezze magát és mindenki más is, és emellett pedig tényleg a baleseteknek nulla százalék legyen a kockázata. Ehhez viszont valóban az a legelőnyösebb és a legbiztosabb, ha a fotós, vagy ha nem is a fotós, de valaki a stábból képes arra, hogy a lovat olvassa, hogy a lónak a lelkiállapotát, a szándékát ismerje és felismerje.

– Sokat beszéltél erről az elméleten is, de az érdekli leginkább az embereket, hogy mik az előnyös és kevésbé előnyös testtartások? Tehát hogyha ki kéne emelned néhány legfontosabb aranyszabályt, hogyan fotózzuk a lovat, és hogyan ne miket említenél most meg?
– Jó, ha már itt vagyunk, így szemből, ahogy ő most áll, úgy elég ritkán fotózunk lovat. Ez akkor sem néz ki jól, ha egy kicsit túlsúlyos az állat, mert akkor egy nagy lufit csinál belőle gyakorlatilag. De ha esetleg izomszegény, soványabb, akkor pedig úgy a legcsenevészebb igazából minden póz közül. Hátulról, a feneke felől olyan lovat érdemes fotózni, amelyiknek szép a feneke. Ez nagyjából ugyanúgy van, mint az embereknél. Úgyhogy ezek a 45 fokos szögek. Tehát ha ő most így állna vagy így állna, az lenne a legideálisabb ebből a szempontból, illetve ez a modellt is jól helyezi el körülötte, tehát úgy elég sok mindent meg lehet csinálni.

– Ha a fejét nézzük, akkor van-e olyan szájtartás vagy fültartás, ami kifejezetten kerülendő esetleg?

– Nyilván általában sorozatfelvétellel dolgozunk a lovas fotózásokon, pont azért, mert folyton matatnak valamit, jár a szájuk, jár a fülük, pislognak, mindenfélét csinálnak. Érdemes nyilván a nyitott szemeket meg a nyugodt szájakat keresni. Fültartásból pedig azt az elméleten is érintettük már, két eset lehetséges, vagy az, hogy szépen hegyezi a fülét, vagy pedig, hogy így áll, mint most. Ez nem azt jelenti, itt nem sunyít, ezt ugye össze szokták sokszor keverni, mert a sunyítás is ilyen hátra álló fül, csak akkor szinte el is tűnik a nyakán. Ő most csak hátrafele fülelget igazából, illetve nyugodtan elvan. Tehát amikor szétengedi a kis füleit, az azt jelenti, hogy ő biztonságban érzi magát mellettünk. Ez alapvetően tök jó. Fotón egy kicsit kevésbé mutatós, ezért szoktuk keresni a lehetőségét annak, hogy valahogy fölkeltsük a figyelmét, vagy olyan helyen legyünk, ahol figyel, mert az előre álló fülek, a csillogó szemek nyilván nagyon pozitív érzéseket kelt mindenkiben, de hogyha ő éppen alszik a fotózáson, vagy nagyon jól érzi magát és így szétfolyik, akkor azt is ki tudjuk használni olyan beállításokkal, ahol a modell közel van hozzá, ahol szoros kontaktust teremtenek, mert az pedig egy nagyon bensőséges kapcsolatot fog tudni megjeleníteni kettejük között.

– Van itt egy olyan kérdés, hogy vannak-e olyan napszakok a lovaknál, mint mondjuk a gyerekeknél, amik esetleg jobbak vagy kevésbé jók a fotózásra?
– Általánosságban szerintem nincs ilyen. Elő szokott az fordulni, és amikor egy fotózást egyeztetek, akkor ez is kérdés szokott lenni, amit megbeszélünk a ló tulajdonosával, hogy a lovaknak általában van egy napirendje, egy úgynevezett istállórend. Ha ez nagyon szigorú, lovardai tartásban ez általában elég szigorú és kötött szokott lenni, akkor ott megvan, hogy mikor esznek például, mikor van az etetés. Az elő szokott fordulni, hogy etetési idő környékén esetleg türelmetlenebbé válik egy ló, kevésbé tolerálja azt, hogy mi ott nem hagyjuk őt élni az életét, úgyhogy mondjuk ilyen időszakokat esetleg érdemes lehet elkerülni, ha úgy van. Egyébként szerintem nagyjából ugyanaz, mint bármilyen más fotózásnál, hogy a déli tűző napot ne erőltessük, mert őnekik is a szemüket ugyanúgy bántja, meg akkor van a legmelegebb. A kora reggeli meg a késő délutáni órák azok tökéletesek.

– Dinamikus képek készítésénél mire érdemes figyelni? Helyszínválasztás, távolság vagy a ló motiválása ilyen?
– Igen. Ez a kurzus elsősorban a portréfotózásról szól. Egy nagyon-nagyon kicsikét az elméleten érintettük a legfontosabb dolgokat a dinamikus képek készítéséről, leginkább a mozgásfázisokról, beszéltünk és hasonlókról. Ez egy borzasztó hosszan kifejtendő kérdés lenne, ha ebben tovább szeretnénk menni, úgyhogy én azt gondolom, hogy ezt lehet folytatni később akár egy egyéni oktatás vagy bármi más keretében is, mert ez egy teljesen külön fejezete ennek az egész lovasfotós történetnek.

– Hogyha az ember és a ló kapcsolatát szeretnéd bemutatni fotókon, ott mi lenne a néhány legfontosabb dolog, amit kiemelnél erről?
– Én mindig úgy szoktam, hogy hagyom őket kibontakozni. Azt gondolom, hogy az instruálás úgy általában is a fotózásban, de a lovasfotózásban is azt kell jelentse, vagyis nálam azt jelenti, hogy próbálom őket segíteni abban, hogy a legjobban ki tudják fejezni pontosan ezt a kapcsolatot. Tehát túlságosan művi pózoltatásról itt nem nagyon lehet szó, úgyis kibukik, hogy az nem ők, nem természetes. Annyit segítünk a pózokkal kicsit, hogy úgy helyezkedjenek, hogy még kifejezőbb legyen rájuk nézve, de igazából én mindig azt szeretem, ha ők maguk megmutatják, hogy ők hogy szeretik egymást. Ezért is jó valamilyen állattal fotózkodni, gondolom, a kutyások ugyanezt mondják, mert ugye a modell sokkal könnyebben oldódik, van mire fókuszálni, van kire figyelni, van kinek kifejeznie magát, és ez a lovaknál ugyanígy van. Nekik az a varázsuk is megvan, hogy tényleg rengeteg szeretetet adnak, és rengeteget ki is provokálnak, úgyhogy ezeket én azt gondolom, hogy különösebb megerőltetés nélkül rá lehet vinni a képekre, szem kell hozzá.
– Köszi szépen.
– Én is köszönöm.