Képbe hozunk 7.: Esküvőfotózás kérdezz-felelek Vámos Csabával

– Esküvőn én a legjobban azokat a váratlan pillanatokat szeretem, ami nincs, amit nem vár a párt, tehát nincs benne a shotlistben, tehát gyűrűhúzás, első csók koszorúslánnyal, képek anyukával, satöbbi, ez a shotlist, amin végig kell menni. A menyasszony fejében csak ez van, tehát ők csak egy listát látnak, hogy mi az, ami legyen meg, de a legjobban annak fognak örülni, ha ezen kívül minél gazdagabb képanyagot fognak kapni, és ha versenyeztetni szeretnénk képet, akkor valószínűleg egy versenygépünk is olyan pillanatokból lesz kiemelhető, ami nem egy triviális, egy gyűrűhúzás vagy egy első csók. Amikor fotósoktató videókat készítünk a Kattanjki klubba, akkor az előfizetőink által beküldött kérdéseket is feltesszük.
– Te is fejlődnél a fotózásban? Várunk szeretettel a közösségünkben.

– Itt vagyunk a Prónay kastélyban Alsópetényben Vámos Csabával, aki Magyarország egyik legkiválóbb esküvőfotósa. Szia Csaba!
– Szia, Ingrid!
– Éppen a Kattnjki Klubba forgatunk egy esküvőfotós oktatóanyagot, méghozzá egy valódi párral.
A tagjaink küldtek be kérdéseket, és ezekre fog Csaba most válaszolni. Gyakorlati tippek következnek, szóval hogyha érdekel a páros fotózás vagy az esküvői fotózás, akkor mindenképp nézd meg ezt a videót. Hogyha esetleg nem ismered Csaba munkáját, akkor mindenképpen vess rá egy pillantást, mert hihetetlen képeket készít prémium és luxus esküvői vonalon. Időtlen elegancia jellemzi a fotóit. Többen nem is írtak kérdést egyébként, hanem csak örültek annak, hogy válaszolni fogsz. Például Éva, Ketti és Ancsa is mindenre kíváncsi, vagyis bármire, amit mondani fogsz. Puskázni fogok a többi kérdéshez. Az elsőt Csaba tette föl, és ez a stílussal kapcsolatos. Csaba írja, hogy te már választhatsz a felkérések között, és igazából téged már a stílusodért választanak, de mit javasolsz azoknak, akiknél ahány pár, annyi különböző stílust szeretnének, merthogy nem őket magukat választják, hanem szeretnének valamilyen képeket, és arra azt az adott fotóst kérik fel.
– Hú, ez nagyon komplex. Nagyon komplex a kérdés, és szerintem erre azért roppant nehéz válaszolni, mert van egy olyan zóna, amiben megtehetjük, hogy mi is válogatunk az ügyfelek között. Nyilván ez mondjuk, mint az utazási irodáknál a turistaszezon közepe, akkor mi is tudjuk, mik azok a kiemelt időpontok, amiket mi is megtartunk olyan esküvőknek, olyan felkéréseknek, ami a brandünket előrébb viszi. Nekem is van egy célom, ahova szeretnék a jövőben eljutni, és nyilván ehhez olyan képanyagot kell majd szolgáltassak. Nem az a legjobb út, hogyha nagyon megtartjuk magunkat egy pici kis szférának, vagy egy pici zónának is csak olyan típusokat fotózunk. Én legalábbis szeretek az év egészét, ha nézzük, én szeretek mindenféle esküvőt fotózni picitől is, a nagyig, a luxus szállodai esküvőktől. Igaz, ezzel azonosítanak leginkább engem, de ugyanúgy megtalálható vagyok hébe-hóba, panziókba, vidéki csárdákba, hiszen sok esküvőre nem illik és nem is szabad nemet mondani, baráti körbe, ismerősi körbe, akár egy régebbi menyasszonyom testvére az ő ajánlásaiknak. Szerintem egy esküvőfotós attól esküvőfotós, hogy kihozza abból a szombatból, abból az esküvőből, abból a párból a maximumot, jelen van, figyel a pillanatra, és arra fókuszál. A másik tészta, azért mondom, a komplex választ lehet csak erre adni, hogy mi kell a brandépítéshez, mit támogat az Instagram, mit támogat az algoritmus, mit szeret a Facebook, a Tiktok, hova szeretnénk eljutni, de nem lehet csak egy bizonyos irányba nyomni a gázt, mert akkor szerintem elkopnak azok a képességeink, amik egy jó fotóssá tesznek minket, illetve kicsit emberileg is megtépáznak, hogy sok olyan munkára mondunk nemet, amit igazából el kellene, hogy vállaljunk.
– Igazából azt is mondod, hogy elvégzel egy csomóféle fotózást, viszont mondjuk bizonyos típusú képeket raksz ki a portfóliódba, amerre építkezni szeretnél tovább.
– Igen, igen. Abszolút, mondjuk a márkaépítés több felületen zajlik. Mindenki az Instagrammal találkozik, vagy most beszéljünk csak az Instagramról, nálam az a legerősebb.
– Az Instagramon vonzom be azokat az ügyféltípusokat, amik ugyanolyan direkt megkeresések, tehát a menyasszony és a vőlegény külön talál meg engem valamilyen formában. Ezért muszáj ott leginkább azt publikálnom, amit újra szeretnék fotózni, és azt már nem szabad megosztani, amit nem szeretnék újrafotózni. Volt egy esküvő, amit sikerült szuperül lefotózni, büszke vagyok rá, de megmondom őszintén, nem szívesen vállalnám újra, akkor azt hiába, akármennyire is tetszik az a kép, azt nem osztom meg az Instagrammal, mert nyilván elkezdenek olyan ügyfelek engem megtalálni. Tehát az Instagramon csak azt publikáljuk, amit majd később vagy szeretnénk, vagy újra szeretnénk megörökíteni, de a második réteg, és ez rám nagyobb, tehát sokkal több munkát hoz az elvégzett munka minősége, amit ugye a párok, a kollégák és a legfontosabb az esküvőszervezők tudnak, hogy miből mit hoztunk ki, milyen emberi hozzáállásunk volt, milyen nehéz körülmények között, és ez sokkal több munkát hoz, és ezért engem jobban is megkeresnek más szervezők is, hogy lehet, hogy ez a munka nem kifejezetten rám van szabva, de szeretnék, ha én végezném el azt a munkát, és ezért is, ezért, mert rugalmas vagyok, meg könnyű velem dolgozni, gyorsan reagálok, nem problémázok, és ez amúgy sokkal több megkeresést hoz, ez a fajta hozzáállás. Erre jobban lehet üzletet alapítani, vagy profitorientált üzletet alapítani, ezt inkább azoknak tanácsolnám, akik ebből akarnak főállásban megélni, akik mondjuk csak hobbi szinten szeretnének esküvőt fotózni, mellékállásban évi öt darabot, tíz darabot, őket lehet, hogy jobban buzdítanám arra, hogy találják meg a saját stílusukat és csak abban dolgozzanak, de aki igenis családfenntartó szeretne lenni, ebből ingatlant vásárolni, gyerekeket iskolába járatni, családot felnevelni, annak igazából azt kell nézni, hogy egy éves profitot le kell tenni az asztalra, és ezt növelni évről évre.
– A következő kérdések inkább technikai jellegűek.
 Fanni magára a felszerelésre kíváncsi, hogy végig lehet-e vinni fix objektívekkel egy esküvőt, vagy mindenképpen kell zoom objektív is.
– Nagyon jó kérdés. Én kezdetben az első egy-két szezonomat fix 35-tel és fix 85-tel csináltam, nem volt semmi más. Fix 35, fix 85, két külön váz, egy hámmal, életem legszebb két éve volt, ezt kicsit visszasírom.
Tényleg könnyed volt, mindent meg lehetett vele oldani. A 35 jobban a dinamikusabb részekre volt megfelelő, a 85 meg egy kellemes dokumentálás távolabbról. Szerintem egy esküvőhöz nem kell más, ezzel már el lehet indulni. Nyilván sokkal több mindenünk van, mert egy idő után elengedhetetlen, de legutóbb fotóztam egy teljes képanyagot egy fix 35-tel. Tehát az esküvő elejétől a végéig egy váza és egy 35-ös. Ez egy kicsit kihívás volt, tehát nem én voltam a főfotós, egy másodfotós volt, és mindenki azt mondta, hogy nem érzékelik a monotonitást, tehát nem érzékeli a néző a képanyagban található szögnek a hiányát, hogy kéne bele ilyen-olyan, úgyhogy így 35-től is meg lehet oldani.
– Brigitta pedig azt kérdezi, hogy hogy lehet a gyorsan zajló eseményeket tökéletesen lefotózni. Ez nyilván egy nagyon komplex téma, de mi az az egy-két dolog, amit kiemelnél ezzel kapcsolatban?
– A technikának a nagyon maximális ismerete, tudni kell a technikát kezelni, ami a kezedben van, azt tényleg eggyé kell vele válni, mint ahogy mondjuk magyarul beszélünk, hogy nem figyelek a szavakra, meg hogy hogyan képzem a szavakat, ilyen szinten kell használni a fényképezőgépet. Egy jó fotóriporternek ez az alapja, tehát vaku, záridő, satöbbi, hova derítek vakut állítani a gépnek a tetején, zoomolni, optikaválasztás, ez a legfontosabb, hogy ezekkel ne kelljen időt húzni. A második pedig a gyorsaság, hogy hamar lereagáljunk. Ehhez az kell, hogy a fényképezőgép mindig bekapcsolt állapotban, szemmagasságban legyen, nem telefonokat nyomkodunk, nem zsebre dugott kézzel állunk, nem hallgatjuk a nyitóbeszédet, hogy olyan gyönyörű, folyamatosan készen legyünk egy esemény megörökítésére, mert a legjobb pillanatok nem akkor fognak jönni, amikor várjuk őket, hanem spontán fognak megtörténni, minket is meglepve, és kell egy jó térlátás, hogy amikor beugrunk egy helyzetbe, ezt a beugrást úgy érezni, hogy úgy értsétek, hogy mondjuk van egy társaság, ahol valami történik, kacagnak, valamit meg akarunk örökíteni, akkor már közben mielőtt közelítem ezt az eseményt, a fényképezőgép természetesen már egyből ready, és én csak vizualizálom azt, amit vissza akarok adni, tehát hogy a kompozíció, a fejek, és már eldöntöm, hogy az felülről lesz lefotózva, alulról. Ez egy picit nehéz, tehát egy kicsit olyan, mintha két másodperccel a jövőben lennél.
– Ez egy furcsa mód, amiben ilyenkor átvált az ember.
– Vannak még további technikai kérdések, amik már inkább a fényhasználattal kapcsolatosak. Fanni azt kérdezi, hogy sötétben a buli részét vagy esetleg esős időben, borongós időben hogyan fotózol, használsz-e rendszervakut. Van itt egy olyan rész is, hogy milyen beállításokkal, ez azért nyilván helyzetfüggő, de hogyha pár ilyen általános dolgot erről meg tudsz osztani, az szuper lenne. Én mindenkit arra buzdítok, hogy tanuljon meg mindent maximálisan használni, attól függetlenül, hogy a természetes fénnyel szeret dolgozni vagy vakufénnyel, de szerintem egy bulit le lehet hozni, kivéve, úgyhogy egész esküvőt le lehet hozni csak természetes fényhasználatával, kivéve a bulit, ott azért indokolt a vakuzás, de én magam részéről, amikor kihelyezünk hat hétvakut is, kollégámmal egyszerre kezeljük őket, tehát az egész egy komplett rendszerben van lefektetve, ennek tudjuk a záridő szabályait, a kiadási teljesítményeket be kell lőni, egyensúlyban kell tartani az egészet. Ez szerintem nagyon fontos, hogy ugyanúgy tudjuk ezt a technikai oldalt maximálisan kezelni, vagy mint egy esőben, hogyha kimegyünk szakadó esőbe, akkor lehet, hogy nem erőltetnek semmilyen fényformálót, mert a mai technikával már olyan fényképezőgépek, olyan fényerős optikákkal meg lehet bármit oldani, kimehetünk szakadó esőbe éjszaka is, nem feltétlen kell, hogy azt külön megvilágítsuk. Ez már szerintem stílusfüggő, de azt mondom, hogy azért tanuljon meg mindenki használni, folyamatos fényű lámpát, tanuljon meg vakuzni, falról deríteni, direktbe villantani, pózoltatni, helyesen retusálni. A mai világ egyre inkább arra ösztönzi szerintem az új szinten belépőket, hogy bizonyos stílusok elhagynak egy nagyon sok mindent. Vannak természetközeli stílusok, természetközeli stílusok, hogy nem feltétlenül kell világítani, nem feltétlenül kell retusálni, de megint csak azt tudom mondani, hogy ha valaki üzleti szinten akar sikeres lenni, akkor érdemes mindent elsajátítani.
– Márti kérdezi, hogy ha bordó és narancssárga, meg terrakotta, mahagóni házasságkötő termek vannak, akkor ezeket a kihívásokat hogyan lehet kezelni, és kiemelte külön a bőrtónusnak, illetve a fehér ruhának a kérdését.
– Nagyon-nagyon jó fekete-fehér presetek vannak, amiket ilyenkor érdemes előszeretettel használni. Nyilván egy pici technikai, ez nem egy nagy dolog, de a szaturációt bátran le lehet húzni. Én sokszor lehúzom mínusz 10-ig is a szaturációt.
Mást nem tudunk tenni.
A helyszínválasztás mindig a párnak a felelőssége. Ezzel szerintem nekünk, fotósoknak nincs nagy teendőnk. Lehet, hogy azért marcangol ez belülről minket, mert nem fogjuk tudni majd megosztani, de nyugodtan jön az minket, hogy a fekete-fehérek is gyönyörűek, de ezzel szerintem minket nem kell, hogy ez stresszeljen, hogy milyen színek vannak egy adott helyszínen.
– A következő kérdések, és ebből több is volt, az instruálásra vonatkoznak. Kata azt írta, hogy megfigyelte saját magán, hogy bizonyos műfajok könnyebben mennek neki, ahol egy személlyel kell dolgozni, de mondjuk a párok irányítása kevésbé, hogy kicsit zavarban van ettől a szituációtól ő maga is, meg nyilván maga a pár is zavarban van ettől a szituációtól, hogy egy idegen ember előtt kell nagyon szerelmesnek lenni. Igazából az a kérdése Katának, hogy lehet erre a fotós részéről így felkészülni egy ilyen szituációra. Nyilván kezdő fotósról van szó.
– Igen, igen. Ez jó nehéz kérdések, igazából tényleg jó a kérdés. Szerintem ezt mindenki megéli, ezt én is megélem. Azon a pici kis feszültség, vagy egy kis izgalom, nem is tudom, mi erre a jó szó, amit szerintem Kata is akar, hogy mikor egy párral elkezdünk együtt dolgozni, nyilván ez egy új helyzet, amiben annál hamarabb fog rend lenni, minél előbb én megtalálom saját magamat. Tehát a pár, ők jól ismerik egymást, az ő kapcsolatuk rendben van, izé, házasságkötés.
– Bizony.
– Igen, elvileg.
– Én vagyok az új pont, tehát egyedül a fotós az új pont, és ha én minél előbb magabiztossá tudom érni, hogy magabiztos vagyok, hogy a párnak megnyerem a bizalmát, akkor annál hamarabb kialakul egy jó kémia és öröm lesz a munka, de mondjuk én nem tudok feloldódni, akkor azt a pár is érzi, és akkor csak egyre nőni fog a távolság. Ez pszichológia, szóval ezt azért nem lehetett egy jó megoldást mondani, hogy dobjál be egy sört, vagy valami, hogy egy kicsit had vicceljek, de szerintem meg kell találni a jó munkamódszert. Valakinek az válik be, hogy előtte beszélget a párokkal, megismerik egymást, egy kicsit egymásra hangolódnak. Kialakul a kémia, így szokás mondani. Én ezt nem szeretem. Én minél többet beszélgetek a párral a fotózás előtt, annál jobban izgulok. Én durr bele, megismerkedünk, kezet fogunk, és én akár el is kezdem az első pózt, nem az lesz az anyagnak a legjobb képe, lehet át sem adom, de én azt szeretem, ha ebben kialakul egy workflow, amiben együtt oldódunk már fel. Én is, ők is igazából tényleg nem szoktam kérdezgetni közben őket fotózás alatt, de engem tényleg nem érdekel, hogy most őszintén, hogy a munkahelyeik, satöbbi, satöbbi. Megkérdezem, elmondják, kialakuljon egy párbeszéd. Én azzal az információval igazából nem egy barátságot építünk ki, csak egy jó kapcsolatot. Én ezt szeretem munka közben elérni, de mondom, ez mindenkinél máshogy van. Van, akinek jót tesz, és hasznos, ha megismeri előtte a párt, sokat beszélgetnek. Szerintem meg kell találni ezt a jó, a legalkalmasabb munkamódszert.
– Ezért is jó szerintem, hogy ezekről beszélünk, mert sokszor az az érzet keletkezik az emberekben, hogy az egyik vagy a másik út létezik csak, és esetleg nem gondol abba bele, hogy neki lehet, hogy egy másmilyen útja van, ami neki segít hamarabb feloldódni, és hogy szerintem nagyon jó ezt látni.
– Mindenhol ezt hallani, hogy ugye ismerjük meg a párt előtte, hogy egy ilyen, de az inkább a portréfotózás, vagy az igényes vagy minőségi művészportré lehet jobban, igaz, egy esküvő fotózása szerintem az itt is most, én ezt jobban szeretem.
– Lehet, hogy ő is próbálja ki ezt, hogy csak így bemutatkozik és elkezdenek fotózni. Én ezt szeretem, ez az én munkamódszerem.
– Nóra kérdezi, hogy vannak-e kedvenc pózaid, ez szerintem az oktatóanyagból ki fog derülni, és olyan instrukciók, amiket gyakran használsz, vagy mik azok a pillanatok, amiket mindenképp megörökítesz egy esküvőn, nyilván ebből is nagyon sok van. Lehet, hogy szerintem talán érdemes lenne néhány olyat kiemelni, amire lehet, hogy kezdőként valaki nem gondol.
– Ugye az oktatóanyagban elmondom ezt az öt fő pózt, amit én alkalmazni szoktam. Alapvetően szerintem, hogyha valaki kezdő esküvőfotós, ezt az öt pózt tanulja meg, és ezeknek a lehetőségeit hogy lehet variálni. Ebből, ha egyet lehetne elkészíteni, az a nyitott póz lenne, hogy a pár egy kicsit kifordul felém, de ez a videóanyagban, ezt majd bemutatom nektek, ez a hollywoodi póz, jól reprezentálja a párt, ez szerintem egy kötelező kép, ezzel nemhogy érdemes is kezdeni. Úgyis mindig az lesz, hogy nincs egy egész alak, hogy látszik a fátylam, látszik a csokor, érdemes ezzel kezdeni, ez nem egy művészkép, ezzel egy szép fény legyen a páron, ezt érdemes megcsinálni. Ez az alap, hogy merre gurul a fotózás, hogy a pár bohém és az egész fotózás tud kötetlen lenni, gyakorlatilag riportálod a párt, hogy nem tudom, várost néznek, egymás hátára ugranak, ölbe viszi, puszilkóznak, bármi, ezt egy örömfotózásnak hívjuk, amikor már a fotós alig instruál, igazából csak az irányokat szabja meg, hogy honnan jön a fő fény, arra csináljatok valamit, és akkor az egész megy magától, meg van, amikor, mint a mai fotózás, egy belső tér, hogy mindent centiről nekünk kell beállítani. Az esküvőn én a legjobban azokat a váratlan pillanatokat szeretem, amit nem vár a párt, tehát nincs benne a shotlistben, tehát gyűrűhúzás, első csók, koszos lánnyal, képek anyukával, stb. Ez a shotlist, amin végig kell menni. A menyasszony fejében csak ez van, tehát ők csak egy listát látnak, hogy mi az, ami legyen meg, de a legjobban annak fognak örülni, ha ezen kívül minél gazdagabb képanyagot fognak kapni, és ha versenyeztetni szeretnénk képet, akkor valószínűleg a versenyképünk is olyan pillanatokból lesz kiemelhető, ami nem egy triviális, egy gyűrűhúzás vagy egy első csók. Fanni kérdezi, hogy a first look-ot hogyan, honnan érdemes fotózni?
– Hát mindenképp már first look közelében. Nagyon sok verzió van erre. Nyilván felmentek ilyen social felületekre, ott meg lehet nézni. Én azt a first lookot szeretem, amikor a vőlegény megfordul, és már látja közeledni a menyasszonyt egy legalább tíz méter távolságból, hogy lásson egy egész alakot a ruha teljes pompájában, lábától a tetejéig, és akkor úgy minél közelebb, tehát közeledik a menyasszony, utána egyre már csak a fejére tud fókuszálni, portréjára is elérzékenyül és sír. Van az a másik verzió, amikor akkor fordul meg a vőlegény, amikor már mögötte áll a menyasszony, akkor megfordul, és akkor csak a szemét látja. Nyilván nem baj, csak szerintem ott kevesebb az elérzékenyülésnek a lehetősége, már csak a saját first lookomra ha visszagondolok, az is ilyen. Én is az én feleségemet úgy láttam meg, hogy közeledett felém, és tényleg mire odaért, már bőgtem. Volt idő kiteljesedni. Egy férfi szereti elnyomni az érzelmeit, nem szereti, csak hát valahogy ezt szoktuk meg a mi társadalmunkban, hogy ne mutassuk ki, hogy sírunk, de ott azért elmorzsol az ember egy-egy könnycseppet, mert az egy csodálatos pillanat, és szerintem ennek van egy ilyen íve.
– Ádám is a pózokról kérdezett, de igazából ezt megválaszoltad, hogy vannak alap pózok, amiket használsz, és akkor igazából nagyon jó volt látni nálad workshopon is, amikor voltam személyesen, hogy egy-egy pózból mennyi képet tudsz kihozni azzal, hogy körbejárod őket azzal, hogy különböző kivágásokat használsz igazából. Én azt láttam, hogy abból az öt pózból is egy olyan gyönyörű kreatív anyagot már össze lehet rakni gyakorlatilag.
– Azért az alapja, amikor még mi kezdtük annak idején, más világ volt, ugye mentünk a kis lementett pózkészleteinkkel, le volt mentve innen-onnan kép, hogy még régebbről én magazinokat vágtam ki, amikor még csak nem volt az internet ennyire elterjedve, és akkor próbáltuk ráerőltetni a párra azt a pózt, amit én kinéztem, hogy hú, ez de dögös ez a póz, csak akkor még más tudásszinten vagyunk, és nem realizáljuk a magasságbeli különbséget, a testalkatbeli különbséget, és hiába próbáljuk, nekünk nem jön ki. Nekem valahogy nem úgy néz ki ez a póz, azért, mert ez nem az a pár. Úgyhogy szerintem érdemes elengedni ezt a millió pózt, meg hogy viszünk telefonálni egy kész képet, és ezt akarjuk reprodukálni. Jegyezzük meg ezt az öt pózt, és a többit meg engedjük szabadjára. Kicsit nekünk kell megnyugodni, mint fotósnak, nem érezni a nyomást, hogy valami fantasztikusat kell alkotni, és a párokat tetszésem szerint igazítgatni nem szoktam ilyen, na, ezt mindig megcsinálom, vagy vannak kedvenceim, hanem szabadon dolgozok a párokkal. Persze ez egy nagyon nehéz folyamat és útnak a végeredménye, hogy ilyen kötetlenül rá tudom szabni a pára azt a pózokat, amiket elképzelek ott nekik. Ez most, amit most is látunk, többnyire állópóz. Tehát az esküvői iparnak az a baja, hogy amikor kimegyünk a természetbe, ott főleg állópózokkal dolgozunk, de ugyan nagyon nagy mélysége és tere van, csak a sokkal nehezebb fekvő ülő pózok most csinálhatunk, vannak a napjaink, egymás mellé fekszenek, földre, akár minden. Kicsit azért nehezebb egy pároknál elérni, mondjuk esküvő napján, csináljanak meg bizonyos helyzeteket, de azért egy kicsit meg is van kötve a kezünk, hogy majdnem hogy álló vagy néha ülő pózokkal tudunk dolgozni. Legalábbis az én fantáziámban inkább egy hangulat van, amit el akarok érni, és akkor ahhoz képest állítom be a párt és kérem meg, hogy a nézések iránya, a hangulat, hogy mosolygós legyen, vagy ne legyen mosolygós, az ajkán vegye a levegőt, az mindinkább azt szolgálja, hogy egy-egy hangulatot hozzak létre egy képen, és az a célom, hogy ezt a hangulatot elérjem, nem pedig egy póznak a leutánzása.
– Az utolsó kérdések az utómunkával kapcsolatosak.
– Fanni kérdezi, hogy hogyan lehet egységes, szép stílust kivitelezni az összes esküvői fotóra. Ezek nyilván különböző helyszíneken, különböző időpontokban készülnek, más a színhőmérséklet, hogy hogyan lehet egy ilyen egységes sorozatot kihozni a végére.
– Szerintem itt a kulcsa nem is az utómunkának van, tehát egy presetnek vagy egy utómunka stílusnak, hanem a fotográfiai stílus, hogy akkor lesz egységes a produktumod, ha ezt végig olyan tudatosan tudod megfotózni az elejétől a végéig, hogy mondjuk, hogyha folyamatosan világos képeket állítasz elő, úgy használod a fényt, azt muszáj, hogy már a felvételek elkészítésekor egységes legyen a képanyagod, mert hogyha fotózol sötétben, éjszaka, direkt fényben, ellenfényben, satöbbi, akkor már nagyon nehéz lesz összehozni. Most főleg, hogy a milcek ekkorát robbantak, sokszor végiggörgettek egy esküvős képanyagot, csak ott ilyen 20 kép/másodperces sorozatmóddal, és már úgy érzem, hogy ez szinte már utómunkázva egységes képanyagot ad vissza, vagyis legalábbis van egy íve. Tehát a képek nem ugrálnak egymás mellett. Lehet, hogy a készülődés világos lett, a dekor is, meg a szertartás, és lehet, hogy már csak az éjszaka folyamán értünk el a sötétebb képek világához, de mondjuk ott is használtam vakut, kvázi majdnem hogy már ott egységes egészet alkot. Az utómunka már csak segít.
– Az utolsó kérdés pedig, hogy a tömeges szerkesztésre használsz-e valamilyen AI-megoldást?
– Abszolút, szerintem a mentális egészségünk megőrzése az, hogy amikor beindul a tömegtermelés, akkor azt nagyon gyorsan tudjuk a legrövidebb idő alatt a legmaximálisabb eredményt nyújtani, ezért akár válogatásban használom a narative selectet, de nem ő válogat, hanem csak van egy csomó funkciója, ami segíti az én munkámat, de ő nem válogat helyettem, meg van az Imagine AI, de több ilyen utómunkasegítő, ilyen preset alapú, AI alapú szolgáltatás van. Ez egy nagyon jó előszerkesztést ad egy esküvői képanyagnak, amit nekem már csak finomhangolni kell, tehát sokkal rövidebb idő alatt el tudjuk készíteni a kívánt képanyagot nagyon jó minőségre, hogy nekem már csak azt a picit kell hozzáadni, amihez tényleg az én szaktudásom igényelt, és nem pedig az, hogy a Kelvint ugyanoda beállítsam 100 képen keresztül, ahogy megy le a Nap, csoportképezünk, és akkor folyamatosan állítom a rekeszt is, meg az időt is, ezt megcsinálja helyettem már az AI, szóval nagyon jó minőségben.
– Köszi szépen, végére értünk a kérdéseknek. Remélem, hogy tetszett nektek ez a videó, hogyha igen, akkor ne felejtsétek el lájkolni és feliratkozni a csatornámra. Ha pedig érdekel a páros és esküvői fotózás, akkor várunk szeretettel a Kattanjki Klubban, ahol nemsokára elérhető lesz Csaba tananyaga.