6 hetes online fotótanfolyam ingyen – 4. lecke
Ihász Ingrid
Fotózás, Lightroom és Photoshop online tanfolyamok fotósoknak, akik nem érik be az átlagossal.
Miért hálás téma a kompozíció?
Azért szeretek a kompozícióval foglalkozni, mert ez az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy a fotóid azonnal sokkal jobbak lehessenek.
A kompozíció az elemek elrendezése egy képen, amivel kifejezünk valamit. Ettől lesz kép a kép, így közvetíthetünk érzéseket, gondolatokat, így lesz valami kellemes vagy éppen kellemetlen látvány a szemnek.
A kompozíció elemei a vonalak, alakzatok, formák, színek, textúrák, fények és árnyékok, és maga a tér. Szerencsére ez nemcsak egy elvont, művészi dolog, amit érezni kell, hanem vannak szabályok, amiket lehet követni, és persze meg is lehet szegni, lehetőleg tudatosan.
Mire figyelünk egy képen? Elsősorban arra, ami fényes, színes, éles, kontrasztos. Ez az, amivel kiemelheted a fő témádat már a fotózásnál és amire később akár az utómunkával is rásegíthetsz.
Törekedj mindig arra, hogy a fényképed fő témája emelkedjen ki ezekből a szempontokból a képen. Ha viszont a fő témán kívül is vannak ilyenek, el fogják vonni a néző figyelmét! Például egy tarka-barka vagy rikító ruhadarab, egy erős fényfolt vagy színes tárgy a háttérben.
Milyen kompozíciós szabályokat érdemes ismernem?
Az első és legfontosabb tanácsom, hogy ha nem teljes szimmetriát fotózol, akkor mozdítsd ki a témádat középről!
- Sokkal érdekesebb lesz a kép, és jobban vezeti a tekintetet, ha használod a harmadolás szabályát, azaz a fő téma a harmadoló pontok valamelyikére kerül. Ha látszik a horizont a képen, akkor lehetőleg ne középen legyen, hanem az alsó vagy a felső harmadnál, és ha egy mód van rá, ne fejezze le a képen szereplő embereket.
- Az aranymetszés egy olyan arányosság, ami a természetben és művészetben is gyakran megjelenik. Hasonlít a harmadoláshoz, de nem teljesen ugyanaz. Az aranyaránynak számszerű kifejezése is van egyébként (Φ ≈ 1,618).
- Alapvető kompozíciós eszköz az iránytartási szabály, az, hogy a képnek azon a részén hagyunk nagyobb teret, amerre a modellünk halad vagy néz. Ahogyan az összes többit, ezt a szabályt is meg lehet szegni, nem árt azonban tisztában lenni vele, hogy mit üzenünk ezzel. Ha például a mozgás irányából hagyunk nagyobb teret, akkor azt fogjuk hangsúlyozni, hogy merről érkezett az alanyunk.
- A negatív tér a képnek az a része, ahol nem az alanyunk szerepel, azaz a környezete, a vele nem egy síkban található előtér és háttér. Ennek a használata sokféle lehet és nagymértékben befolyásolja a képet, például elhelyezi a témánkat a környezetében, megmutatja vagy felerősíti, hogy mennyire kicsi vagy éppen nagy. Kompozíciós szempontból a negatív térnek is éppen olyan fontos szerepe lehet, mint a kép tárgyának.
- A kompozíció fontos elemei lehetnek a vezető vonalak, legyenek azok utak, hidak, kerítések vagy akár csak egy hegedű húrjai. Ezek irányítják a tekintetet, ideális esetben persze a fő témánkra. A sarkok mindig nagyon hangsúlyosak egy képen, általában jól néz ki, ha onnan „vezetjük be” a témát.
- Ha az alanyunkat keretbe foglaljuk, akkor még jobban ki tudjuk őt emelni. A keretezés arra is jó lehet, hogy kontextust vagy mélységet adjon a képünknek, vagy egyszerűen csak érdekesebbé tegye. Nagyon sokféle megoldás lehetséges, például faágak, ablakok, ajtók, boltívek, és még hosszasan sorolhatnám. Ha ügyesen használod, máris egy következő szintre emeli a képedet!
Kezdőként nehéz figyelni a részletekre, pedig sokszor azokon áll vagy bukik minden. Gyakori hiba, hogy olyan elemek is feltűnnek a képen, amiket a legkevésbé sem szeretnénk ott látni. Például fák, oszlopok vagy szemeteskukák, jellemzően úgy, hogy éppen kiállnak az alanyból.
Ha van lehetőség beállításra (és általában van), akkor változtasd meg a pozíciódat, vagy a modellét, esetleg a lehetőségekhez mérten rendezd a terepet. Törekedj arra, hogy semmilyen tárgy se álljon ki az alanyból vagy “fejezze le” a háttérben.
Akkor lesz a leghangsúlyosabb a témád a képen, ha kitöltöd vele a rendelkezésre álló teret. Ez abban az esetben is jó megoldás, ha nem szép a háttér vagy túl sok minden lenne benne. Ha pedig mégis kiáll valami az alanyból, tüntesd el utómunkában!
Mire figyeljek a vágásnál?
Külön irodalma van annak, hogy mi számít szabályos vágásnak. Általánosságban elmondható, hogy szembe, fülbe, ízületbe nem vágunk bele. Szűk portrénál a fejtető levágása teljesen bevett gyakorlat.
Szintén általános szabály, hogy nem vágunk „kicsit” (a fejtető legtetejét, ujjakat stb.), mert az véletlennek, hibának tűnik. Erre különösen a kép szélein érdemes figyelni.
A fenti képen zölddel jelöltem a hagyományosan szabályosnak, és pirossal a szabálytalannak számító kivágásokat. Ezek a szabályok persze a beállított portrékra vonatkoznak, egy dinamikus képnél simán belefér egy tökéletlen vágás, sőt egy beállítottnál is lehet egy olyan pillanat, arckifejezés, ami miatt kár lenne eldobni a képet csak azért, mert nem a nagykönyvben megírt helyen vágtunk.
Bár törekedni lehet (és fotósként kell is) a tökéletes vágásokra, a pillanatot semmi esetre sem érdemes ennek az oltárán feláldozni.
Milyen szerepe van a kameraállásnak?
Észrevetted, hogy a különböző nézőpontok teljesen más hangulatot adnak a képnek?
- Ha valaki alulról van fényképezve, nagyobbnak, dominánsabbnak tűnik (gondoljatok csak a diktátorok tipikus fotóira),
- míg ha felülről, akkor kisebbnek látszik, és a néző dominanciája érvényesül.
- A szemmagasságból készült képek egyenrangúságot, barátságosságot sugallanak.
A kezdőknél gyakori hiba, hogy minden kép a fotós szemmagasságából készül. Az egyéb kameraállások szinte minden esetben izgalmasabbak!
Hogyan tudok változatos fotósorozatokat készíteni?
- Mozogj folyamatosan a fotózás során!
- Variáld a kivágásokat!
- Használd a környezetet a fotózás során!
- Fotózz különböző szögekből!
- Találd ki előre a pózokat, feladatokat!