Utálom a mű képeket, ezért nem megyek fotózásra

Végeztem egy kis felmérést a Facebook ismerőseim és az egyik kedvenc, vállalkozó anyukáknak szóló csoportom (Mompreneurs) tagjainak a körében arról, hogy miért nem szeretnek fotózásra járni. A legfőbb ok az volt, hogy túl műnek találják a profi képeket. Az, hogy “mű” különböző dolgokat jelenthet különböző emberek számára, de mivel gyakran a pózolástól és a giccses stúdiódíszletektől való idegenkedéssel járt együtt, úgy gondolom, hogy érdemes foglalkozni a családi fotózási stílusok témájával.

A családi fotózás önmagában nem egységes műfaj, számos megközelítés létezik a fotósok körében. Ebben a bejegyzésben igyekszem kategorizálni a különféle családfotózási stílusokat és jellegzetességeket, de ez természetesen nem lehet teljeskörű és átfedések is előfordulhatnak, hiszen az alkalmazott fotósok és művészek nyilván nem az én kategóriáim alapján dolgoznak, és tudomásom szerint nincsen hivatalos vagy legalább széles körben elfogadott meghatározás sem ezekről. Bízom benne, hogy ez segíteni fog abban, hogy megtaláljátok a számotokra legmegfelelőbb stílust a következő fotózásotokhoz.

Kezdjük a legegyszerűbb résszel, a fotózás helyszínével. Lehet beltéren vagy kültéren – hagyományos vagy napfénystúdióban, az otthonotokban vagy egyéb beltéri helyen; illetve szabadtéren szintén bárhol a kertetektől kezdve a természeti helyekig, amilyenek a mezők, erdők, tavak, vagy városiasabb területek, így terek, utak vagy történelmi emlékek. A stúdiók szintén nem egységesek, léteznek hagyományosabbak, pl. papírhátterekkel és épített díszletekkel, kiegészítőkkel, és léteznek napfénystúdiók, amelyek általában olyanok, mint egy szép, világos lakás és a berendezési lehetőségeik végtelenek (én az utóbbiakat részesítem előnyben, de a szabadtér az igazi kedvencem). A fotósok egy részének van saját stúdiója, míg mások bérelnek (vagy mindkettő). Úgy gondolom, hogy mindenki megtalálhatja azt a környezetet, ami a számára megfelelő (a fotós segítségével természetesen), és amit nem talál műnek. Az árak mondjuk különbözőek, az egyszerűbb vagy alacsonyabb költségvetésű stúdiók egy szélesebb kör számára elérhetőek, de nem biztos, hogy megfelelnek az ízlésednek. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a stúdió is tud természetes lenni, vaku vagy egyéb mesterséges fény használata esetén is. Ez a fotós tudásától és stílusától függ. Mindig érdemes megnézni a fotós portfolióját, hogy megfelelő-e számotokra, olyan stílust képvisel-e, amilyet ti kerestek.

Az esetleges “műség” egy másik aspektusa a pózolás lehet. Vannak olyanok, akik szeretnek pózolni, mert természetes a számukra, vagy biztonságot ad nekik, ha pontosan tudják, hogy mit csináljanak vagy hova nézzenek, vagy egyszerűen csak szeretik a tökéletesen és szépen kidolgozott megjelenést. Ez egyáltalán nem egyszerű, számos pózolással kapcsolatos könyv és oktatási anyag elérhető, és a fotósok sok gyakorlással tudják elsajátítani. Másrészt vannak olyan emberek, akik azonnal befeszülnek a pózolás hallatán, kellemetlenül érzik magukat és nem tudnak természetesen viselkedni. Vagy egyszerűen csak kis gyerekek, akik még nem tudják, hogyan is kell pózolni, a dackorszakukat élik vagy csak rossz napjuk van. Számukra a pózolás többet árt mint használ és az apró feladatok, játékok jobb megközelítést jelentenek. Még tovább menve, az is elképzelhető, hogy a család a természetes közegében szeretne képeket mindenféle iránymutatás nélkül. Azoknak az embereknek, akik a pózolást túl műnek találják, az utóbbi két módszer lesz testhezálló. A módszerek persze kombinálhatók is, én a feladatokra és megfigyelésre koncentrálok (ez függ a családtól is, akivel dolgozom), de a legtöbb esetben készítek néhány hagyományos képet is azoknak a családtagoknak, akik azokat részesítik előnyben. Csak ismételni tudom, nézd meg a fotós portfolióját, hogy lásd, hogyan dolgozik.

A környezet és a pózolás mellett a képek utómunka (szerkesztési) stílusa is lehet az oka annak, ha egy képet valaki túl műnek talál és ez megint csak személyes ízlés kérdése. Valaki a lehető legtermészetesebb megjelenést részesíti előnyben egészen apró korrekciókkal, míg mások inkább saját maguk közepesen vagy erősen feljavított változatát szeretnék viszontlátni. Nem szeretnék ebben a posztban ebbe mélyebben belemenni, de ha a fotósnak megvan a maga egyedi stílusa, akkor a portfóliójából azt is le tudjátok szűrni, hogy az utómunkája megfelelő-e számotokra. (Jó tudni, hogy a szerzői jog alapján nem változtathatjátok meg pl. szűrőkkel vagy effektekkel a képeket, amiket a fotóstól kaptok.)

Lássuk milyen különböző családfotózási műfajok és stílusok léteznek. Ezek illusztrálására a saját képeimet használtam fel. Ennek nem az az oka, hogy magamat gondolnám a legjobb példának mindenre, hanem csupán az, hogy ezeket a képeket van jogom publikálni (természetesen a képeken szereplők, ill. szüleik hozzájárulásával).

1. Hagyományos portréfotózás

  • Helyszín: stúdió (szabadtér)
  • Iránymutatás: pózolás
  • Szerkesztés: közepes/erős

Amikor valaki fotózáson kezd el gondolkodni, valószínűleg ez az első, ami az eszébe jut. Klasszikus családfotók, tökéletesen beállított világítással, mindenki példás pózban a kamerába néz. A helyszín jellemzően stúdió (vagy a család otthonában felállított stúdió) hátterekkel és kiegészítőkkel, de a megközelítés szabadtéren is alkalmazható. Az utómunka szintén hagyományos, közepes vagy erős, időnként fekete-fehér. Ez a műfaj nagyon magas szinten művelhető, de sajnos elszomorító kontárságra is rengeteg példát látni. Úgy gondolom, a rossz példák miatt gondolják az emberek, hogy a családi fotók túl műviek.

Érdemes megemlíteni, hogy a “fine artot” (szépművészet) mint a portréfotózáson belüli önálló kategóriát egyre gyakrabban hallani. A “művészet” eredetileg egy ötleten, üzeneten vagy érzelmen alapul, amit a művész közvetíteni szeretne. A kifejezést az utóbbi időben stílusmegjelölésre is használják jellemzően olyan képeknél, amelyek a 19. század végének, 20. század elejének gyerekportréit idézik (lásd a fenti képeket, amelyeket Paulina Duczman workshopján készítettem). Régies (vintage) ruhák, szomorú szemek, tökéletes pózok és világítás, erős utómunka. Bár nagyon szeretem ezeket a képeket, a fine art kifejezést nem találom indokoltnak ebben az esetben. Véleményem szerint ezek a képek egyszerűen ebbe az első kategóriába tartoznak és ha jól vannak elkészítve, jelentős értéket képviselnek. Azonban számomra a művészetnek mélyebb értelmet kell hordoznia, amit – minden tiszteletem mellett – jellemzően nem az alkalmazott fotósok (természetesen magamat is beleértve) szállítanak az ügyfeleiknek.

2. Lifestyle (életstílus) fotózás

  • Helyszín: szabadtér, otthon (stúdió)
  • Iránymutatás: feladatok, megfigyelés
  • Utómunka: enyhe/közepes

A lifestyle fotózás őszinte érzetet ad a hagyományos portrékhoz. A fókusz az érzelmeken, kapcsolatokon, interakciókon van, a képeken szereplők természetesnek és nyugodtnak látszanak. Ennek ellenére ezek a képek nem csak úgy “történnek”, hanem a fotós ad a stílusra vonatkozó tanácsot, előkészíti a helyszínt és feladatokat ad a családnak, miközben folyamatosan készenlétben áll, hogy elkapja azokat a pillanatokat, amiket kezdeményezett. A helyzet kontrollált (amennyire lehetséges), de természetes és őszinte képeket eredményez. Azzal együtt, hogy a fotós törekszik a tökéletességre, ezeknek a képeknek a természete és spontaneitása teljesen eltér a hagyományos képekétől (“szabálytalan” vágások, tökéletlen élesség előfordulhat a dinamikus képeken, esetleg egy kicsit több zaj sötétebb környezetben). Az utómunka stílusa jellemzően enyhe vagy közepes, időnként fekete-fehér, de sohasem erős. Én ezt az irányt képviselem a munkámban. Ezzel együtt a képek hangulata nagyon különböző lehet a fotós látásmódjától, felszerelésétől és utómunkájától függően.

3. Dokumentarista fotózás

  • Helyszín: otthon
  • Iránymutatás: nincs (megfigyelés)
  • Utómunka: enyhe

A dokumentarista családfotózás a fotóriporteri munkában gyökerezik, a fotós megfigyelő, aki dokumentálja a család életét az otthonukban vagy más számukra jelentőséggel bíró helyen. A család tagjai a szokásos, rendes életüket élik természetes és spontán módon, míg a fotós megörökíti az értékes pillanatokat és kapcsolatokat. A lifestyle fotózással szemben itt nincsenek feladatok, kiegészítők vagy változtatás a környezeten. A fotós azzal dolgozik, amit ott talál, úgy használja a fényeket és hátteret, ahogyan azok vannak és próbálja megtalálni a legjobb szögeket. Ezek a képek a család hiteles történetét mesélik el, és mivel nincsenek irányítva, ez sokkal inkább a fotós egy hosszabb, láthatatlan látogatása, mintsem egy “szokásos” fotózási alkalom.

4. Fantázia (fantasy) fotózás

  • Helyszín: szabadtér, stúdió
  • Iránymutatás: pózolás, feladatok
  • Utómunka: közepes/erős

A fantázia fotózás elmossa a határokat a fantázia és a valóság között. Olyan álomvilágokat hoz létre, ahol minden lehetséges (lebegő tárgyak, megrendezett jelenetek stb.), és az alanyok bármivé válhatnak, amik csak szeretnének lenni: tündérek, harcosok, akcióhősök, hogy csak néhányat említsek. Lehet erőteljesen használni jelmezeket és kellékeket (cosplay fotózás, megrendezett képek stb.), kombinálhatók egyedi pózokkal, de időnként a mágia csak az utómunkában kerül a képre. A képek hangulata és érzete nagyon változatos lehet az ötlettől és a fotós művészi megközelítésétől függően. A montázsok (composite) készítése a világítás, színelmélet, perspektíva stb. területén erős tudást igényel, és emellett jártasságot a Photoshop használatában, hogy valósághű képek jöjjenek létre a különböző elemek kombinálásából. Én nagyon szeretem ezeket a képeket és kínálok is ilyen szolgáltatást (DreamWorld fotózás).

Bízom benne, hogy ez a poszt hasznos volt a számotokra, hogy többet megtudjatok a családi fotózás műfajairól és stílusairól, és adott néhány ötletet, hogy mit is keressetek a következő fotózásotokra. Ha lifestyle vagy fantasy fotózást szeretnétek és tetszettek a munkáim, keressetek bátran. Ha más műfajok állnak közelebb hozzátok és javaslatra van szükségetek, akkor is keressetek nyugodtan, szívesen ajánlok nektek kollégát. A legfontosabb, hogy megszülessenek a képek, amiket a családotok majd örök emlékként őrizhet.

Post by Ingrid

📷 Kids photographer capturing natural moments and creating dream worlds.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük