Egy évben nagyjából 6000 képet készítek csak a mobilommal, azaz ebben nincsenek benne a fényképezőgéppel készített privát képeim és munkáim. Facebook csoportokban és ismerősökkel is beszélgettem a témáról, amiből tisztán látszik, hogy mindenki küzd a rengeteg képpel. A kisgyerekes anyukákat különösen érinti ez a “probléma”, hiszen igyekeznek minden fontos pillanatot, mérföldkövet megörökíteni. Évente több ezer fotó születik, alsó hangon olyan 2-3.000, de akár 10.000 is, ami 10 év alatt már 20-30.000, sőt akár 100.000 kép. Beláthatatlan mennyiség. Több kérdés is felvetődik: Hogyan tároljuk őket? Hogyan válogassuk és rendszerezzük őket? Milyen formában őrizzük meg őket, hogy évek múltán is könnyen fel tudjuk eleveníteni a pillanatokat? Ebben a posztban azt osztom meg veletek, hogy én hogyan csinálom.
1. A képek tárolása
A különböző eszközökkel készült képeknél eltérő gyakorlatot alakítottam ki.
A mobillal készült fotóimnál beállítottam, hogy automatikusan mentődjenek a Google Photos-ba. (Ezt az alkalmazáson belül a Settings/Backup&Sync menüben lehet állítani.) Ha a “high quality” opciót választjuk, akkor ha egy kép nagyobb, mint 16MP, akkor az alkalmazás tömöríti. Úgy gondolom, hogy a mobilos képek esetében ez a minőség bőven elegendő. Van lehetőség a képek tárolására teljes méretben is. Korábban a “high quality” képeket korlátlan mennyiségben lehetett tárolni, ma azonban már ezeknek is limitált a tárhelye és ha betelt, vásárolni lehet még hozzá. Ezekről a képekről nem készítek külön biztonsági mentést, bízom a Google szolgáltatásában ebből a szempontból. (A memóriakártyát is nyugodt szívvel törlöm le, ha a képek szinkronizálva vannak a Photos-ba.)
A fényképezőgépemmel nyers képeket készítek, ezeket dolgozom fel utána és mentem el olyan formátumban is (pl. .jpg), amit az átlagos képnézegető programok meg tudnak nyitni. A fényképezővel készült nyers és feldolgozott képeket külső meghajtókon vagy szerveren tárolom, amiről rendszeresen készül mentés a felhőbe.
Nagyon fontos, hogy a képeket ne csak egyetlen, lokális helyen tároljuk, mert ha azzal az eszközzel bármi történik, akkor könnyen lehet, hogy örökre búcsút inthetünk nekik (és fizethetünk vagyonokat az adatmentésért, ami nem is biztos, hogy teljesen sikeres lesz). Sajnos a memóriakártyák, pen drive-ok, egyéb külső adattárolók időnként meghibásodnak, így csak akkor mehetünk biztosra, ha van biztonsági mentésünk (backup) is, akár egy másik eszközre, de még inkább a felhőbe. A képek tárolásához olyan megoldást érdemes választani, amiről akár automatikusan készülhet biztonsági mentés, azaz nem szükséges kézzel másolgatni. Lokális, otthoni adattárolásra az alábbiakat javaslom:
- A számítógépbe épített merevlemez (HDD) vagy SSD adattároló, preferáltan az utóbbi, mert gyorsabb és kevésbé sérülékeny.
- Külső HDD vagy SSD.
- Hálózati adattároló (NAS), jellemzően legalább két beépített adattárolóval, ahol is a fájlok tükrözve vannak a 2. adattárolón (azaz kétszer is megvannak), tehát önmagában is nagyobb biztonságot ad, mint a két előbbi megoldás. Adott esetben tartozhat vagy vásárolható hozzá biztonsági mentés felhőbe.
A legkézenfekvőbb felhő szolgáltatások, ahova akár automatikus biztonsági mentéseket végezhetünk:
- Google One (Google Drive)
- Microsoft OneDrive
- Apple iCloud
- Dropbox
Régen cd-re, dvd-re is készültek mentések, de ez a technológia már elavult, a mai eszközökben már gyakorlatilag nincsen ilyen meghajtó.
2. A képek rendszerezése
A mobilos képeimet kétféleképpen rendszerezem a Google Photos-ban: egyrészt tematikus albumokba (pl. szülinap, karácsony, nyaralás), másrészt a kislányom albumába, ami a családdal is meg van osztva. Ezt gyakorlatilag folyamatosan csinálom, igyekszem a készítés napján, de legalább minden héten időt szakítani erre. A tematikus albumokba több, jól sikerült képet teszek, míg a kislányom albumába egy jóval szűkebb válogatást. (Aki a családból csatlakozott az albumhoz, értesítést is kap róla, ha új képet adok hozzá.) Bár nem lenne rossz, én nem töltök időt a képek törlésével, hiszen a jókat úgyis kiválogatom, a kevésbé jókat pedig valószínűleg soha sem fogom elővenni. A tendencia mindenesetre az, hogy az adattárolás egyre olcsóbb, így sokszor jobban megéri inkább meghagyni, mint időt tölteni a törléssel.
A fényképezőgéppel készült képeimet a korábban említettek szerint a memóriakártyáról külső meghajtóra vagy szerverre másolom, következetesen elnevezett mappába (személy, esemény, helyszín, dátum), az adott év képeit tartalmazó mappa alá. Például: 2020\lili_nevnap_otthon_2020-07-27 (ezt a ma már régimódinak számító “nevezéktant” használom, mert így, hogy nincsenek szünetek, ékezetek a névben, akár linket is tudok küldeni a mappához, ha mással is meg van osztva). A képek válogatására és első körös feldolgozására a Lightroomot használom. Azokat a képeket, amiket biztosan nem akarok megtartani (túl életlen, bemozdult, rossz az arckifejezés stb.) rejectednek jelölöm és a válogatás végén egyben kitörlöm. Ha a Caps Lock-ot bekapcsolod, akkor ha megjelölsz egy képet, a Lightroom automatikusan továbblép. P-vel jelölheted azokat a képeket, amiket megtartasz és X-szel, amiket elvetsz.
A feldolgozott képek a Lightroomból exportálva egy újabb almappába kerülnek (pl. 2020\lili_nevnap_otthon_2020-07-27\jpg). Ezekről a mappákról, mint említettem, készül biztonsági mentés a felhőbe. A feldolgozott képeket utána feltöltöm Google Photos-ba is a megfelelő helyre, egy adott esemény albumba és/vagy a kislányom megosztott albumába.
Ennek a témának van persze egy erősen személyes oldalai is, azaz hogy milyen képeket válogassunk ki. Hiszen a gyerekem van rajtuk és természetesen mindegyiken hipercuki. Melyiket szórjam ki?
- A pislogós, torz fejű vagy rossz arckifejezésű, esetleg erősen bemozdult képek nyilván azonnal mennek a kukába (na jó, esetemben csak simán kimaradnak a válogatásból).
- Általában elengedem azokat a képeket is, ahol a kislányom szeme nem éles és szerencsétlenül sikerült a vágás, pl. izületnél van csonkolva.
- Jellemzően nem kerülnek be az olyan képek, ahol rendezetlen, zsúfolt a környezet, esetleg sikerült úgy fotózni, hogy valamilyen tárgy kiálljon a kislányom testéből vagy más emberekből levágott darabok lógnak be (persze, ha olyan a kép, ezeket inkább kiretusálom).
- Ha több hasonló kép van, akkor azt választom, ahol jobb a pillanat, arckifejezés, ill. a fények és a kompozíció.
Fotósként nyilván elég szigorú vagyok a képeimmel szemben és pontosan látom, hogy milyen hibáik vannak, de ez nem jelenti azt, hogy a családi albumba csak olyan képek kerülnek, amik megfelelnek valamilyen felsőbb eszménynek. Bár a fenti ellenőrző listát elég gyorsan “lefuttatom” magamban, még így is sokszor túl sok időt töltök válogatással, de hiszek benne, hogy minél többet trenírozom magam erre, annál gyorsabban fog menni és megéri az ezzel töltött idő, mert évek múltán is könnyen elő tudom venni ezeket a képeket. Sokkal egyszerűbb ezt folyamatosan, kis dózisokban végezni, mint havonta vagy még ritkábban nagyobb mennyiségben. Az optimális gyakoriság persze függ attól is, hogy ki mennyi képet készít.
3. A képek megőrzése
Azt gondolom, hogy nagyon fontos a fényképek megfelelő online tárolása és rendszerezése, mégis az az igazi, ha kézbe is tudjuk őket venni. Egészen más, mint mobilon vagy egyéb képernyőn lapozgatni.
Éppen ezért évente legalább két alkalommal elkészül nálunk a válogatás válogatása is nyomtatáshoz, illetve fotókönyvhöz. Amikor képet nyomtatok, akkor mindig az elérhető legnagyobb felbontású digitális fájllal dolgozom (azaz a fényképezőgéppel készült képeimnél nem mondjuk a Google Photos mentéssel). Ideális esetben ez egy 6000×4000 px-es (ha vágtam belőle, akkor nyilván kisebb), 300 dpi-s TIFF, de többnyire be szoktam érni a legjobb minőségű (quality: Lightroomban 100 vagy Photoshopban 12) JPEG-gel is.
Ha mobilos képeket nyomtattattok, akkor érdemes rá odafigyelni, hogy a képek és a fotópapírok méretaránya eltérő. A méretarányt a mobil kamera alkalmazásokban lehet állítani a kép elkészítése előtt, de nem biztos, hogy elérhető a fotópapírok jellemzően 2:3-as aránya. Ez azt jelenti, hogy ha pl. 16:9 méretarányú mobilos képeid vannak, akkor a nyomtatott képnél le lesz vágva a képeidnek egy része. A legbiztosabb megoldás az, ha nyomtatás előtt a megfelelő méretarányúra vágod a képet.
Néhány szolgáltató, akit nyugodt szívvel tudok nektek ajánlani képkidolgozáshoz vagy albumkészítéshez: Bestfotókönyv, Fotológus, Fotoplus.
Az alapok mellett időről időre új és új formákkal is kísérletezek, amire néhány példa:
Scrapbook album
Mesekönyv
DreamWorld fadoboz, ami kb. 80 képnek ad helyet – ügyfeleknek és a családnak is készült ilyen
Remélem, hogy hasznos volt számodra ez a poszt, és kérlek, oszd meg kommentben, ha van bevált praktikád!
