Ebben a bejegyzésben a scrapbook után ismét egy személyes projektemet mutatom meg nektek. Egy olyan keménylapos mesekönyvet készítettem a családi képeinkből, amit a másfél éves kislányom is élvezettel tud lapozgatni, és egy hirtelen mozdulattal sem fog elszakítani.
A mesekönyv 12 oldalas, és talán mondanom sem kell, hogy a legnagyobb kihívást az okozta, hogy melyik 12 képet válasszam ki. Hiszen a válogatott családi albumunkban, amit a képek mentéséről és rendszerezéséről szóló posztban is említettem, már majdnem 1500 fotó van… Persze, készíthettem volna kollázsokat is, de mivel a könyv mérete csak 15×15 cm, inkább kitöltöttem a képekkel az oldalakat. A válogatáshoz az ötletet az adta, hogy a kislányom egyik kedvenc szava mostanában az, hogy “együtt”. Együtt megyünk sétálni, együtt eszünk, együtt játszunk, együtt vagyunk. Így már azért lényegesen kevesebb képből kellett választani.
Minden oldalpárra egy-egy gondolat került, ami egyik este csak úgy kipattant a fejemből, és szerintem egészen jól sikerült néhány rímes mondatban összefoglalni az elmúlt másfél év történéseit.
Ahogy láthatjátok, a könyvnek elég nagy sikere van, a kislányom élvezettel forgatja és lelkesen mondogatja, hogy kiket és miket lát a képeken (apa, anya, tápi, miegymás). Az egyik képre, ahol nagyon hasonlít a nagymamájára, azt találta mondani, hogy ő “mama”.
Egy ilyen mesekönyvet sok témában el tudok képzelni:
- Az első év: minden hónapból egy kép
- Mérföldkövek: a babánk fejlődésének legfontosabb állomásai
- A család tagjai: ki kicsoda a családban
- Egy fotózás története: egy nap az erdőben/parkban/parton/otthon
A könyv készítésének egyik tanulsága volt számomra, hogy túl kevés képünk van együtt. Még olyanból csak-csak akad, amin apával vagy velem van, de olyan, amin mindhárman szerepelünk, meglehetősen kevés. Gyakrabban kellene járnunk fotózásra…
Úgy gondolom, hogy egy ilyen könyv szuper ajándék a kicsiknek és örök emlék a családnak.
