Milyen fotótémához milyen objektívet érdemes választani? Mire kell figyelni, amikor ezeket használod? A legújabb videómban elmondom, hogy milyen sorrendben vásároltam az objektívjeimet és miért. Természetesen képeket is mutatok, amik ezekkel készültek.
Az objektívválasztás szempontjai fotótéma és elvárt hatás szerint - a videóban elhangzó szöveg leirata:
Ha megvan a fényképezőgép, akkor az objektív mindig a következő kérdés. Én ugye portrét, családot, gyereket fotózok, ehhez választottam az objektívjeimet.
Szia, én Ihász Ingrid vagyok, és hogyha érdekel a fotózás és az utómunka, akkor kövesd a csatornámat.
2019-ben váltottam DSLR-ről MILC-re, és nemcsak rendszert váltottam, hanem márkát is. Ekkor egy Sony A73-at vettem, és egyetlen objektívre volt keretem. Úgy döntöttem ugyanis, hogy nem szeretnék többet költeni, mint amennyi az eladott felszerelésemnek az ára volt.
Az első objektív, amit választottam, az az 55 mm-es volt, ez egy normál látószögű objektív, ami azt jelenti, hogy körülbelül ugyanazt látod vele, mint a saját szemeddel.
A fényereje f/1.8-as, ami nekem bőven elég volt. Mivel ez volt az első és egyetlen objektívem, ezért olyanra volt szükségem, amivel gyakorlatilag mindent le tudok fotózni akár beltéren, akár kültéren.
Azért választottam az 55-öst, és nem mondjuk az 50-est, mert ennek jobbak voltak a visszajelzései.
Elsősorban a gyártói márkát preferálom, azért, mert ez nagyon jól együttműködik a vázzal. Nagyon gyors az autofókusz, szép a háttérelmosás, éles a kép és ez nekem nagyon fontos, mind családi, mind gyerekfotózásnál.
Azóta sem bántam meg, hogy megvettem ezt az objektívet, mert nagyon kicsi, nagyon gyors, nagyon éles, tehát egy tökéletes választás tud lenni első objektívnek.
Ami nagyon nagy különbség volt az előző rendszerhez képest, az az élesség. Sokkal élesebb képeket készítettem, már kezdettől fogva.
A következő objektív, amit megvettem, az a 85 mm-es volt, ez a klasszikus portré objektív, amivel már egészen közeli portrékat is tudsz készíteni, hiszen minimális a torzítása.
Ez ugyan egy közepes tele, de már meg lehet csinálni vele azokat a tipikus telés képeket, ahol nagyon kicsi a mélységélesség, nagyon szépen el van mosva a háttér.
Ez az az objektív, aminél biztosan meg fogják kérdezni, hogy ez milyen objektívvel, illetve beállításokkal készült.
Hozzátartozik a képhez, hogy ezt az objektívet elsősorban kültéren szoktam használni, mert viszonylag nagy térre van szükség ahhoz, hogy mondjuk egy egész alakos képet megcsinálj vele, de beltéren is nyugodtan lehet használni mondjuk egy fél alakos, vagy egy közelebbi portréhoz, illetve természetesen egészalakoshoz is, hogyha elegendő tér áll rendelkezésre.
Nagyon szeretem ezt az objektívet, mert gyönyörű képe van, egy picit lomhának találom a fókuszálásnak a sebességét, mondjuk gyerekfotózáshoz, de hogyha ezen túllendülünk, akkor ez is egy nagyszerű választás.
Korábban zoom objektíveket használtam, elsősorban a 24-70-est, illetve 70-200-ast, de a Sony-nál teljesen átálltam a fix objektívekre. Ennek egész egyszerűen az volt az oka, hogy nem volt pénzem a zoom objektívekre és ezért fixekkel indultam el.
Ezekbe nagyon beleszerettem, egyrészt azért, mert gyönyörű képük van, másrészt iszonyatosan nagy a fényerejük. Illetve észrevettem, hogy sokkal érdekesebb képeket készítek, hiszen többet mozgok mondjuk egy fix objektívvel, mint egy zoommal, ami ellustít, hiszen tekergeted a zoomgyűrűt, nem kell megmozdulni és különböző képeket tudsz csinálni.Úgyhogy nekem a Sony-nál abszolút a fix objektívek kerültek a fókuszba.
A zoom objektívek egyetlen egy helyzetben szoktak hiányozni nekem, amikor például rendezvényen vagyok és nincsen lehetőségem mozogni. Minden egyéb helyzetben sokkal jobban szeretem a fix objektíveket.
A következő választásom az a 35 mm-es objektív volt, nem ez, hanem még az f/1.8-as változat. Ezt azért vásároltam, hogy beltéren is tudjak képeket készíteni olyan helyeken, ahol nincsen elég nagy tér. Nem nagyon szerettem azt a látószöget, amit ez az objektív nyújt. Elég sok mindent kell elhelyezni a képen, és ez ugye mindig nehezebb, mint mondjuk egy normál látószöggel vagy egy telével.
Elkezdtem viszont érdeklődni a lifestyle fotózás iránt. Először Englert Orsinál voltam, majd Stormy Solis-tól is tanultam, illetve Twig and Olive-tól, és nagyon-nagyon beleszerettem ebbe a gyújtótávolságba, és most már előszeretettel használom.
Ez volt az egyik oka annak egyébként, hogy lecseréltem az f/1.8-as objektívet erre az f/1.4-es GM-re, aminek tényleg fantasztikus a képi világa, és gyakorlatilag, hogyha két objektívem lehetne összesen, akkor biztos, hogy ez lenne az egyik.
A 35-ös objektívet egyébként riporthoz, illetve dokumentarista fotózásban is gyakran szokták használni.
Családi és gyerekfotózáshoz azért szeretem nagyon ezt az objektívet, mert igazán közel kell vele menni, és van egy olyan képi világa, ami behúz a jelenetbe. Amikor telével fotózol családot, akkor egy picit olyan, mintha lesifotóznál, viszont ezzel ott vagy a jelenetben, és behúzod a nézőt is.
A következő objektív, amit választottam, az a 135 mm-es, az ugye már egy nagyobb tele. Tehát érvényesülnek azok a dolgok, amiket elmondtam a 85-ösnél: kompresszált tér, nagyon kis mélységélesség, elmosódott előtér és háttér, meg lehet vele csinálni azokat a tipikus ilyen álomvilágos képeket.
Viszont kevesebbet használom ezt az objektívet, mint gondoltam, mégpedig azért, mert nagyon messzire kell menni vele az alanytól, legalábbis akkor, hogyha egész alakos képet szeretnél készíteni. Én ezt nem szeretem, mert gyakorlatilag kiabálni kell ahhoz, hogy valamilyen instrukciókat tudjak adni, úgyhogy ez ma már nagyon-nagyon ritkán kerül fel a gépemre, de azért nem adom el, mert ezt a képi világot ezért szeretném tudni az eszköztáramban.
A következő vásárlásom, ez a 20 mm-es objektív volt, ez is f/1.8-as. Ezt igazából azért vettem meg, mert beleszerettem a nagy látószögű képekbe, olyan esküvői sorozatokba, amiket Vámos Csaba készít például, és mindenképp szerettem volna egy nagylátószögű objektívet.
Nézegettem az opciókat és ez volt az, ami akkor árban elérhető volt számomra. Illetve ez a gyújtótáv nem annyira gyakori, mint mondjuk a 24-es, tehát egy érdekesebb képi világot tudsz vele alkotni.
Az ilyen nagy látószögű objektívekről fontos tudni, hogy már elég erős a torzításuk, tehát például egy közeli portrénál már nagyon furcsa a hatásuk, viszont hogyha tudatosan használod, akkor nagyon izgalmas felvételeket lehet vele készíteni.
Az egyik jellegzetessége az, hogy ami közelebb van a kamerához, az nagyon nagynak tűnik, ezzel lehet játszani. Lehet ez valamelyik végtag, kéz vagy láb, vagy lehet egy fátyol, az jóval nagyobbnak tűnik, hogyha közelebb van.
Arra érdemes figyelni, hogyha klasszikus módon próbálsz komponálni, tehát mondjuk egy harmadolási szabály alapján, akkor lehet, hogy már nagyon eltorzulnak bizonyos részek, főleg az, ami a kép széle felé van, tehát egész nyugodtan lehet például ezzel középre komponálni.
A következő objektív, amit megvettem, az az 50 mm-es GM volt, ez ugye f/1.2-es objektív. Hát mondanom sem kell, hogy a fényereje volt az, ami miatt ezt megvásároltam. Akkor volt lehetőségem hozzájutni, mielőtt teljesen elszálltak volna az árfolyamok, úgyhogy úgy voltam vele, hogy ha esetleg mégsem lesz rá szükségem, akkor eladom.
A karácsonyi fotós videóban már említettem, hogy nagyon szeretem a képi világát, szerintem igazán különleges, nagyon-nagyon gyors, nagyon éles és tökéletes a háttérelmosása. Úgyhogy ha van rá lehetőséged, akkor nagyon ajánlom ennek a beszerzését, de természetesen az 55-ös is jó alternatíva.
Legutolsó objektíven pedig ez a 24 mm-es, amit a Sonytól kaptam, ezúton is köszönöm szépen. Ez volt az egyetlen olyan GM-objektív, ami hiányzott abból a gyújtótáv sorból, amit én egyébként szoktam használni.
Nagyon érdekel a divat és modellfotózás, és ezzel az objektívvel el lehet érni azt a képi világot, amit én szeretnék. Ennek is majdnem akkora a torzítása, mint a már említett 20 milliméteresnek, tehát ugyanazokra a dolgokra kell figyelni ezzel is. Illetve ami még fontos, hogy ugye van APS-C gépem is, és hogyha azon használom ezt a 24 mm-est, akkor gyakorlatilag olyan látószöget kapok, mint fullframe-en a 35 mm-es. Még egyelőre barátkozom vele, de kezdem egyre jobban megkedvelni.
Hogyha csak egyetlenegy objektívem lenne, akkor az 50 mm-est választanám, vagy hogyha a költségvetésem úgy teszi lehetővé, akkor az 55 mm-est. Hogyha kettő darab objektívem lehetne, akkor a 85 mm-es és a 35 mm-es lenne az.
Remélem, hogy hasznosnak találtad ezt a videót, és hogyha igen, akkor ne felejtsd el lájkolni, kommentelni és kövesd a csatornámat.
