Tehetség vagy gyakorlás? Tudás vagy drága cuccok? Mitől lesz valaki jó fotós? Ha valaha felmerültek benned hasonló kérdések, akkor tarts velünk, azaz a #kattanjki csapattal az elkövetkező két hónapban. Hogy mire számíthatsz? Egy sor inspiráló új anyagra, egy lehetőségre, hogy megmutasd magad és szuper meglepetésekre.
Az én utam
Először is le kell szögeznem, hogy nem gondolom magamat valami különlegesen nagyszerű fotósnak, fotóművésznek meg aztán végképp nem. Viszont meglepően régóta (2005) gyártok tartalmat a netre, és egyszer csak elérkezett az a pillanat, hogy saját képekre volt szükségem, amiket nem tudtam vállalható szinten elkészíteni.
Akkoriban egy sminkes lifestyle blogot vezettem a szerzőtársammal és jó ötletnek tűnt venni egy belépő szintű fényképezőgépet. Így majd biztos jobb képeim lesznek a tesztelésre kapott termékekről meg a saját fejemről. Aha, persze. A fotóim bénábbak lettek, mint az akkori mobilommal, pedig hát nem ma volt.
Valahogy éreztem, hogy nem a technikával van gond, hanem velem, így végül beiratkoztam a FotóArt kezdő tanfolyamára. Az egész annyira beszippantott, hogy végül az OKJ-t is elvégeztem és lecseréltem a sminkes blogos hobbit a fotózásra. Biztos van még pár olyan ember, aki “szerelemből” OKJ-zett és nem a papír miatt, de azért már kaptam jó pár furcsa pillantást emiatt.
Tehetség vs. gyakorlás
“Könnyű neki, van tehetsége hozzá.”
Hallottál már ilyet? Esetleg mondtál is?
Ami engem illet, a fotózáshoz az égvilágon semmilyen tehetségem nem volt. Az, hogy ma már tudok időnként olyan képeket készíteni, amikkel már-már elégedett vagyok, csak és kizárólag annak köszönhető, hogy rengeteget tanultam és gyakoroltam. Nemcsak a fotós suliban, de számtalan személyes workshopon és online oktatáson is, a mai napig, folyamatosan. Nem azért tanulok és gyakorolok, hogy fejlődjek, hanem azért, mert élvezem és ennek a “mellékhatása” a fejlődés.
Mutatom, milyen “csodás” képeket készítettem annak idején magamról:
Úgy tűnik, gondosan ügyeltem rá, hogy az arcomra véletlenül se jusson fény, vagy ha igen, akkor az felugró kisvaku legyen. Persze a fehéregyensúly megválasztása sem “művészi” döntés volt, csak simán hagytam az automatikának, hogy magenta vagy zöld legyek. A kifinomult ízlésről árulkodó keretet meg inkább hagyjuk is.
Az utóbbi időben ilyesmi képeket készítettem magamról, az elsőn nincsen utómunka sem:
“Ilyen géppel én is csodás képeket csinálnék.”
Ami pedig a drága cuccokat illeti, igazából egy belépő szintű géppel és kit objektívvel is lehet tök jó képeket készíteni. Persze, lehetnek bizonyos limitációk meg extrém körülmények, de a legtöbbször nem a felszerelés az, ami egy kezdőt meggátol a jobb képek készítésében (az már egy következő szint). A fények tudatos használata, az alannyal való kommunikáció, a komponálás és a gép megfelelő beállítása ezerszer többet számít. Fotós tudás – és tanulási szándék – nélkül egy drágább felszerelés nettó pénzkidobás.
A szeptember az a hónap, amikor rengetegen visszaülnek az iskolapadba. Ennek jegyében az elkövetkező két hónapra kitűzött mottóm:
Hiszek benne, hogy bárki meg tud tanulni fotózni, ha igazán akarja és rendben van a hozzáállása. Ha elfogadja az építő kritikát, de megválogatja, hogy kitől. Ha beleteszi abba is az energiát, ami a legnehezebben megy, legyen az neki személy szerint a fotótechnika, a fények vagy éppen az instruálás.
Ennek szellemében fogunk nektek új anyagokkal és még számos izgalmas meglepetéssel készülni. Igen, lesz nyereményjáték is! Érdemes figyelni a felületeinket és feliratkozni az email értesítőre!
Mégis ki ért mindenhez?
Visszatérve a fotózáshoz és az én utamhoz. Objektíven nézve (haha), vannak olyan témák, amikről már “elég jó” képeket tudok készíteni, és egy bizonyos színvonalat minden esetben tudok hozni. A legjobban a gyerekfotózást szeretem, de szívesen készítek hangulatképeket eseményeken vagy éppen üzleti portrét is. Ha van lehetőségem utazni, megörökítem a tájakat, épületeket, hangulatokat. Imádom a szép, izgalmas, sokszor kihívásokkal teli fényeket.
De van egy csomó téma, amihez nem értek különösebben. Tárgyfotózás, enteriőr fotózás, glamour fotózás, vadon élő állatok fotózása, tejút fotózás és még sorolhatnám. Ezek között van olyan téma, amiben még ki sem próbáltam magam, mert annyira nem érdekel. Vagy kipróbáltam egyszer-kétszer, de azonnal tudtam, hogy nem nekem való, mert nincs türelmem hozzá és nem szeretek korán kelni (cserébe este bármeddig fent vagyok). Ha akarnám, bármelyikben tudnék fejlődni, az alapom megvan hozzá. Viszont hiszek abban, hogy inkább kevesebb területhez értsen az ember mélyebben, minthogy “mindenhez” legfeljebb közepes szinten. (Egyformán jó úgysem leszel mindenben és erre nincs is szükség.)
Miért kezdtem el végül hivatásszerűen fotózni?
Nem szépítem, megcsömörlöttem a marketinges melótól. Pár hónappal később pedig megszületett a kislányom. Fotózni imádtam, sőt végzettségem is volt hozzá. Bumm! Eléggé tipikus forgatókönyv az “anyafotósok” körében. Bár a sokéves marketing múltnak köszönhetően a vállalkozást egy fél év alatt sikerült szépen beröffenteni, nem találtam meg benne a “boldogságomat” (erről ITT írtam). Visszatértem az eredeti szakmámba és takaréklángon tartottam a fotós bizniszt.
Minden a feje tetejére állt
Aztán jött a covid. Noémivel, Aljonával és a többiekkel tavasszal elkezdtük csinálni a #kattanjki-t, hogy tartsuk a lelket másokban és magunkban. Rengeteg ingyenes anyagot készítettünk, hogy inspiráljuk a közösséget és megosszuk a tudásunkat. Emiatt indítottam el a YouTube csatornámat. Korábban mindig idegenkedtem a videótól, hiszen alapvetően introvertált vagyok, a videóban meg szerepelni kell, iszonyat személyes az egész és különben is, “öreg vagyok már bohócnak”. Ezeken sikerült túltennem magamat.
Ugyanebben az évben születésnapomra – szinte hirtelen felindulásból – elkészítettem a Lightroom kurzusomat, ami meglepően jó fogadtatásra talált. Novemberben már felkérést kaptam a Fotósok Online Hétvégéjére. Iszonyatosan felpörögtek a dolgok, nagyjából azóta született minden, ami ma itt van a honlapomon.
Fotózást nagyon keveset vállalok, inkább a fotós barátaimat, elsősorban Aljonát szoktam ajánlani, ha valaki ilyennel keres. Szeretem azt fotózni, amihez kedvem van és akkor, amikor én szeretném. Boldog vagyok, hogy ezt – legalábbis jelenleg – megtehetem. Egész felnőtt életemben oktattam és tartalmat gyártottam a netre, ez az, ami mindennél közelebb áll hozzám. Hálás vagyok, hogy azzal foglalkozhatok, amit a legjobban szeretek!
Tarts velünk a következő két hónapban, tanuljunk egymástól és fejlődjünk együtt a fotózásban. A fotózás tanulható! A fejlődés pedig csakis hozzáállás kérdése.
