“Ez a fotó egy gagyi vacak…” Gondolatok a kritikáról és fejlődésről

Kattanjki Fotózás Mentorprogram

Veled is előfordult már, hogy megosztottál az interneten egy fotót, amit készítettél és nyomdafestéket nem tűrő kritikát kaptál rá? Ebben a bejegyzésben az építő visszajelzésről és a fejlődésről fogok elmélkedni. Illetve szó lesz arról a programról is, amit azért álmodtunk meg, hogy segítsük a fejlődésedet és az önbizalmad megerősítését a fotózásban.

Miért fáj annyira, ha leszólják a fényképünket?

Az általunk készített fénykép a munkánk, az alkotásunk, egy darab belőlünk. Ha valaki véleményt mond róla, azt magunkra vesszük. Ezért is tud annyira jól esni az elismerés és földbe döngölni a kritika. Különösen akkor, ha nem is kértük.

Hiszen nem mindegy, hogy miért is osztjuk meg azt a képet. Talán csak büszkék vagyunk rá és szeretnénk megmutatni a nagyvilágnak. Elismerést, megerősítést keresünk. Ha sokan lájkolják, örülünk, ha kevesen, csalódottak vagyunk. Ha szeretnénk visszajelzést kapni, annak többnyire hangot is adunk, de még ilyenkor is sokszor csak az elismerő szavakra vagyunk felkészülve.

Amikor viszont tényleg tanulni és fejlődni szeretnénk, akkor rengeteget számítanak az ezen túlmutató visszajelzések. Megerősíthetnek, hogy jó úton járunk. De még inkább: felhívhatják a figyelmünket olyan dolgokra, amikre esetleg nem is gondoltunk. Tanácsot kaphatunk, hogy hogyan lehetnénk (még) jobbak. De nagyon nem mindegy, hogy a visszajelzést ki és milyen stílusban adja.

Az “internet” cseppet sem barátságos hely

Az interneten bárki véleményezheti az általunk készített fotókat, függetlenül attól, hogy ezt kértük-e vagy sem és hogy ő ért-e hozzá egyáltalán. Pont úgy, ahogyan szakácsnak vagy ételkritikusnak sem kell lenni ahhoz, hogy valaki elmondhassa, hogy neki ízlik-e egy étel. De ettől még nem minden vélemény “ér” ugyanannyit…

A legtöbb fotós csoportban és fórumon sajnos mérgező légkör uralkodik. Pöfeteg megmondóemberek osztják az észt minősíthetetlen stílusban, sokszor úgy, hogy legfeljebb egy leckével járnak előrébb, mint az, akinek a munkáját véleményezik. És persze vannak azok, akik még ehhez sem “veszik a fáradságot”, csupán hagynak egy kiröhögő emojit, majd boldogan továbbgörgetnek, hogy minimális erőfeszítéssel rúghattak bele valakibe.

Még ha baromi bántóak tudnak is lenni, nem árt egyet visszalépni és helyükön kezelni ezeket a véleményeket. Amikor nem kell valakinek a szemébe nézni, könnyen törnek elő olyan gondolatok, amiket személyesen az illető bizonyára nem vállalna fel. (Érdekes egyébként, hogy míg régen tényleg csak becenevek álltak ezek mögött, ma már a teljes név és a fotó sem akadály sokak számára.) Vannak, akik egyszerűen feszültséget levezetni járnak a netre, a napi frusztráció után szeretnék egy kicsit jobbnak érezni magukat valakinél. És ott van még az a tényező is, hogy az írott szöveget nem halljuk, így beleláthatunk olyat, ami nincs is ott, és emiatt is könnyen elfajulhat egy helyzet. Ha jót akarsz magadnak, meg sem hallod ezeket.

A mi filozófiánk a #kattanjki közösségben

Mi a #kattanjki közösségben adminként úgy döntöttünk, hogy csak az építő kritikát engedjük. Azt is csak abban az esetben, ha valaki kéri. A vélemények ugyan végtelenül szubjektívek – erről később még lesz szó -, de szinte mindenben lehet jót is találni és a visszajelzést meg lehet építő jelleggel és kulturált módon is fogalmazni.

#kattanjki Facebook csoporttal olyan helyet szeretnénk biztosítani, ahol bárki gyomorgörcs nélkül megoszthatja a fotóit. És nem kell másoknak a kéretlen tanácsait hallgania, ha nem akarja. Ez egyúttal azzal is jár, hogy a beszólongató, másokat kinevető emberektől gyorsan búcsút veszünk.

Nem az a cél, hogy mindenkit “simogassunk” akkor is, ha szerintünk “rossz” képet készített. Egyszerűen csak szeretnénk egy olyan helyet, ahol nem kell attól tartani, hogy kiröhögnek és a földbe döngölnek. És nem, azt sem támogatjuk, hogy valaki fogalom nélkül nagyon büszke legyen a munkájára és bármilyen építő észrevételen megsértődjön. Ilyen miatt is volt már olyan, akitől sajnos meg kellett válnunk.

Nagyon hálásak vagyunk a sok pozitív visszajelzésért, amit a csoporttal kapcsolatban kaptunk. Ennek a formának is megvannak azonban a maga korlátai. Jellegénél fogva elsősorban a közösség mozgatja, illetve mi adminok is kapacitásunktól függően, ad hoc módon tudunk csak visszajelzéseket adni.

Pontosan ezért álmodtuk meg az áprilisban induló #kattanjki Mentorprogramunkat is, ahol 8 héten át jól átgondolt feladatokkal és részletes, egyénre szabott értékeléssel, építő visszajelzéssel fogjuk segíteni a résztvevők fejlődését. Ha érdekel a dolog, kérd az értesítést róla!

Ide kérem az infókat a #kattanjki Mentorprogramról!

Mitől lesz jó egy fénykép?

Attól, hogy neked tetszik? Attól, hogy sokan lájkolták? Attól, hogy egy általad nagyra tartott embertől jó visszajelzést kaptál rá? Attól függ, te hogyan állsz hozzá és neked mi a fontos.

Szerintem attól még egy kép sem lett jó, hogy sokan lájkolták. Vannak népszerű témák, emberek, helyszínek, és a visszajelzés sokszor csak ezeknek szól. Attól nem lesz jó egy kép sem, hogy kiszolgálja a közízlést (sőt, gyakran épp ellenkezőleg)… Éppen így a kevés lájk sem jelenti egyből azt, hogy egy fotó nem elég jó. De a közösségi média erre szoktat minket és ez erősen félrevezető lehet.

A fotózásról ráadásul baromi nehéz objektív módon beszélgetni. Persze, vannak bizonyos alapvető szempontok, amik alapján lehet értékelni a képeket. Ilyen például:

  • A megörökített pillanat, történet
  • A fények tudatos használata
  • A kompozíciós szabályok érvényesítése
  • A megfelelő technika és gépbeállítások megválasztása
  • Az utómunka, retusálás színvona…

Írtam is a fényképek kiértékelésének témájáról egy egészen hosszú cikket, részletes ellenőrzési listával. De ha őszinték akarunk lenni, ebben is rengeteg szubjektivitás van és az egyes szempontok súlya mindenkinél más lehet… Ha valaki visszajelzést ad egy fotóra, annak fényében fogja tenni, hogy számára mi fontos és hol tart a fotózásban!

Milyen az építő kritika?

Ami a visszajelzéseket illeti, van egy másik ellenőrzési listám is, amit le szoktam futtatni magamban. Ezt mindenkinek ajánlom, aki valóban azzal a céllal véleményez fotókat, hogy másoknak segítsen vele.

  • Kért az illető tanácsot, segítséget? (a csoportunkban a szabályzat is kimondja, hogy csak akkor segítünk, ha kérte valaki)
  • Képes vagyok a véleményemet építő jelleggel, lekezelés és fölényeskedés nélkül megfogalmazni?
  • Azt is megemlítem, ami jól sikerült vagy csak odahányom, hogy mi a “rossz” benne?
    Én hogyan fogadnám, ha valaki nekem írná ezt a kommentet?
  • Tényleg a segítő szándék vezérel vagy csak okoskodni akarok, amitől én jobban érzem magamat a bőrömben?
  • Tényleg van benne tapasztalatom és értek hozzá (vagy csak egy leckével vagyok előrébb és félinformációk vagy már rég meghaladott nézetek alapján osztanám az észt)?
  • Érdemes energiát fordítanom arra a beszélgetésre? (Elfogadják a segítségemet?)

Ha ezekre mind igen a válasz, akkor szólok hozzá valamihez és törekszem arra, hogy a lehető legkulturáltabb formában nyilvánítsak véleményt. Nem vagyok álszent, időnként nyilván én is tévedek vagy nekem is elgurul a gyógyszerem. De: tudom, hogy a saját stílusom és minden megnyilvánulásom csakis engem minősít. Attól, hogy más esetleg (szerintem) bunkó módon nyilvánul meg, nekem még nem kell annak lennem. Hiszek benne, hogy az “internet” egy élhetőbb hely lenne, ha többen gondolkodnának hasonlóan.

Úgy gondolom, hogy különösen a fotós út elején nagyon fontosak a megfelelő személyektől származó útmutatások és visszajelzések. Ezek segítenek jobbá válni, felépíteni az önbizalmat, egyre magabiztosabbá és sikeresebbé válni a fotózásban. Ahogyan az élet többi területén, itt is el kell döntened, hogy ki az, akinek a véleményére adsz.

Művészek vs. “technokraták”

Van például egy komoly szakadék a művészek (vagy magukat annak gondolók) és a technika megszállottai között. Az előbbiek számára a fotózás az önkifejezés egyik formája és sokkal többre értékelik a fotó által közvetített érzéseket, gondolatokat, mint a technikai tökéletességet.

Az utóbbiakat pedig a technikai részek hozzák igazán izgalomba, beleássák magukat a specifikációba, a kompozíciókban is a matematikai formulákat keresik. Számukra csak egy tökéletesen éles kép lehet elég jó, ami nem dől (feleslegesen) és nincsenek rajta kiégett vagy bebukott részek. A művészi beállítottságúakat viszont ezek egyáltalán nem érdeklik, talán észre sem veszik őket.

És hogy kinek van “igaza”? Attól függ, hogy te hol helyezkedsz el ezen a skálán… Ha még nem tudod, akkor egyszerűen válassz olyan mentort, akinek nagyra becsülöd a munkáját. Aki olyan képeket készít, amilyenekről te most még csak ábrándozol. Persze, lehet több mentorod is, de készülj fel rá, hogy nem – feltétlenül – ugyanazokat a visszajelzéseket fogod tőlük kapni.

Én nagyjából középen vagyok ezen a skálán, legalábbis a saját megítélésem szerint. Kifejezetten zavarni szokott, ha egy fotón rossz helyen van az élesség vagy feleslegesen mozdult be. Nem különösebben érdekel viszont egy “szabálytalan” vágás egy érzelmekkel teli pillanat megörökítésénél. Imádom a fények és árnyékok játékát és azonnal feltűnik, ha a fények nem voltak tudatosan használva. Csodálom a kompozíciós bravúrokat. Szívesebben látok viszont egy őszinte nevetést, mint egy tökéletesen beállított és bevilágított képen egy műmosolyt. Idegenkedem az olyan képektől, amikbe egy ponton sem lehet belekötni, annyira tökéletesek, de pont ettől elképesztően sterilek és semmitmondóak. Csodálom a mérnöki precizitást a világításban, de eszem ágában sincs abba az irányba elmozdulni. És még sorolhatnám… De lényeg a lényeg: ezek szellemében fogom adni a visszajelzéseimet is.

Márka-fanatikusok

Még mindig vannak olyanok, akik egyes márkák megszállottai és a saját választásukat tartják az egyetlen járható útnak. Kicsit olyan ez, mint a sportcsapatok támogatása. Ha racionálisan nézem, azt kell mondanom, hogy igazából bármelyik márkát választhatod. Teljesen mindegy. De ugyanitt be kell vallanom, hogy én is egyre inkább úgy érzem, a többi Sony-ssal egy “bandába” tartozunk.

Emellett az embernek igazolnia is kell saját maga és a világ felé, hogy a lehető legjobbat választotta. Nem hiába adta ki azt a rengeteg lóvét a fotós cuccaira. Így a munkádnak és akár a saját fotós márkádnak is lassan részévé válik az, hogy milyen gépekkel és objektívekkel fotózol.

A visszajelzés mindig azt tükrözi, aki adja

Ahogyan már említettem, mindenki az alapján jelez vissza, hogy ő hol tart a fotózásban és számára mik a fontos szempontok. (Nem számítva most azokat, akik csupán a saját frusztrációjukat szeretnék ezekkel levezetni.)

Más fog tetszeni egy olyan fotósnak, aki a drámai természetes fényeket keresi, és más egy olyannak, akinél 5 vakunál kezdődik a világítás. Annak, aki a tökéletesen beállított képeket szereti és annak, aki a természetes pillanatokat. Mindig olyantól kérj visszajelzést, akinek nagyra becsülöd a fotós tevékenységét!

Az sem mindegy, hogy hol tart a fotózásban az, aki kapja a visszajelzést. A kezdő fotósoknál még fontosak a technikai észrevételek, hogy valami kiégett vagy bebukott a képen, dől, kevésbé szerencsésen komponált vagy torz az objektívválasztás miatt. Mert még nem látják ezeket. De később, amikor ezek már tudatos döntések eredményei a képeken, az ilyen megjegyzések inkább megmosolyogtatóak.

Sajnos olyat is gyakran látni, amikor valaki megragad a fotósiskolák első leckéinél és azok alapján szólja le mások fotóit, akár olyanokét, akik nála jóval előrébb tartanak. Portrét csak 85+ mm-es teleobjektívvel készítünk! Stúdióban csak f/8 rekesztől indulunk! A horizont sohasem dőlhet! Nem komponálunk középre! Ismerős? Persze, érdemes megismerni a “hagyományos” fotós ajánlásokat. Majd pedig tudatosan dönteni arról, hogy követjük-e őket vagy sem! És persze érdemes nézegetni a fotózás történetét is a kezdetektől napjainkig, segít ugyanis megtalálni a hozzánk közel álló stílusokat és felülemelkedni egyes régen meghaladott, de a mai napig gyakran hangoztatott nézeteken.

Egy másik gyakori – és szerintem téves – nézet, amikor valaki ördögtől való dolognak tartja az utómunkát. Persze, egy jól elkészített képnél nem kell megszakadni az utómunkában, de attól még szükség van rá. Egy részletesebb vagy erőteljesebb utómunka pont úgy lehet az önkifejezés része, mint maga a fotózás. Hogy kinek mi tetszik és mi túl sok? Megint csak egyéni ízlés és adott esetben tudás kérdése.

Mi segíti legjobban a fejlődést a fotózásban?

Szerintem a gyakorlatias oktatás, az inspiráló feladatok és az építő kritika. Eddig elsősorban az elsőre fókuszáltunk ezen a platformon, hiszen vannak külön fotós és utómunka kurzusok egyaránt. A fotós kurzusokat Aljona barátnőmmel közösen készítettük.

Most viszont végre az inspiráló feladatok és a megoldásukhoz kapcsolódó építő visszajelzések is főszerepet kapnak! Erről fog szólni a #kattanjki Mentorprogram. Várunk szeretettel, ha szeretnél fejlődni a fotózásban és megerősíteni az önbizalmadat.

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél értesülni a hasonló anyagokról, akkor iratkozz fel az email értesítőre!

Oszd meg!

Ez is érdekelhet

karácsonyi portré készítése otthon - gyerekfotózás természetes fénnyel

Karácsonyi portréfotók készítése otthon

Hogyan lehet otthoni körülmények között szép karácsonyi fotókat készíteni? Kiderül a videóból! Felszerelés választása, gépbeállítások, a fények használata és sok-sok ötlet, hogy milyen képeket készíts. https://www.youtube.com/watch?v=-UyoAietpvIFeliratkoztál már a YouTube csatornámra? Karácsonyi portréfotózás otthon, természetes fénnyel – A videóban elhangzó szöveg leirata Ezúttal otthoni körülmények között fogunk karácsonyi portrét készíteni. Szia, én Ihász Ingrid vagyok, és hogyha

Tovább olvasom »
Photoshop tanfolyam fotósoknak

A legnagyobb hiba, amit a Photoshoppal elkövettem

Ha még nem kerültél szorosabb barátságba a Photoshoppal, nem vagy egyedül. Amikor egyetemistaként a 2000-es években elkezdtem használni ezt a programot, iszonyatosan sok bosszúságot okozott. Az a helyzet ugyanis, hogy a Photoshop egyáltalán nem felhasználóbarát program. Ha előzetes ismeretek nélkül kezded el használni, akkor nagyon nehéz átlátni a működését. Annak idején nem egyszer záram be

Tovább olvasom »
Ihász Ingrid: fotós marketing kézikönyv

Vallomás: Ezért született a könyvem (Marketingiránytű fotósoknak)

Végre elkészült a könyvem, már csak a nyomdára várunk. Tűkön ülök, hogy kézbe vehessem! A “marketingszöveg” fent van a könyv oldalán, itt most arról szeretnék írni egy kicsit, hogy miért is született meg. Bevallom, a végére már egyre többször kérdezgettem magamtól, hogy biztosan akartam-e ezt az egészet. Amikor az ezredik korrektúrát bogarásztam. Amikor a sokadik éjszaka

Tovább olvasom »

Szólj hozzá!

Scroll to Top