Neked is van olyan fotós, akinek azonnal felismered a munkáját akkor is, ha éppen nem látod mellette a nevét? Persze, hiszen vannak olyan jellemző stílusjegyek, amelyek azonnal árulkodnak. De mi lehet ennek az egységes stílusnak a titka és te hogyan érheted el, hogy neked is legyen ilyen? Ez most egy kicsit személyesebb bejegyzés lesz tőlem, ami – szakmai ártalomként – nyomokban egy kis marketing tanácsadást is tartalmaz.
Mielőtt a stílusról beszélnénk, először is lépjünk vissza párat. Amikor az ember elkezd tudatosan foglalkozni a fotózással, hirtelen egészen más szemmel kezdi el nézni a világot. Először az foglalkoztatja, hogy vajon milyen technika, milyen gépbeállítások lehettek szükségesek egy kép megalkotásához. Azután hamarosan rájön, hogy nem a technika az elsődleges (az csak egy nélkülözhetetlen alap), és elkezd foglalkozni a fényekkel, kompozíciókkal, hatásokkal, elemezgeti, hogy vajon mitől működik egy kép. Később pedig már egyre inkább a mögöttes koncepciók és portrénál a pszichológia kezdi érdekelni, hogy az alanyból hogyan is lehet a legtöbbet kihozni. Ez egy természetes fejlődési folyamat, amin szerintem mindenki keresztülmegy. (Ha van kedved, írd meg kommentben, hogy te éppen hol tartasz!) Mindehhez persze folyamatosan képzi magát, tanul, gyakorol.
Ami a tanulást illeti, én 5 éve kezdtem el a tudatosabb fotózást, teljesen praktikus okok miatt (jobb képeket szerettem volna készíteni az akkori blogomra). De gyakorlatilag azonnal teljesen beszippantott, és nagyon sok időt, energiát és pénzt teszek a mai napig ebbe a hobbiba. A FotóArtos OKJ tanfolyam mellett rengeteg workshopon vettem részt, személyesen volt lehetőségem tanulni többek között Iwona Podlasinskától, Paulina Duczmantól, Roberta Baneviciene-től, Schram Andrástól, Englert Orsitól, Laufer Erzsitől, Fehér-Tarcsi Erzsébettől, Dégi Attilától és Sergey Ivanovtól. Nagyobb szabású online kurzusok során pedig olyan nevektől, mint Annie Leibovitz, Lindsay Adler, Sue Bryce, Stormy Solis, Twig&Olive, Brooke Shaden, Meg Bitton, Lisa Holloway, Bella Kotak, Felix Kunze, Ben Willmore, Aaron Nace, Jezus Ramirez. A hosszas felsorolás oka csupán annyi, hogy lásd, eléggé megszállott önfejlesztő vagyok és így sokfajta stílust volt szerencsém a gyakorlatban is látni, kipróbálni. Emellett természetesen nagyon szeretem a fotótörténetet és rendszeresen járok fotókiállításokra is inspirációképpen, de az már sokszor egy más szint, amit csak ámulva és messziről szemlélek.(Ha érdekel, hogy szerintem kitől érdemes ma online tanulni, akkor ezt a posztot ajánlom.)
Tapasztalatom szerint az nagyon ritka az alkalmazott, lakossági fotózásban, ha valakinek kezdőként kialakult látásmódja és stílusa van. (A művészetet én most nem keverném ide, mert az alkalmazott fotósok legnagyobb része véleményem szerint nem művész. Én sem vagyok az, és különösebb ízlés és érzék nélkül vágtam bele a fotózásba.) Az ember folyamatosan lát fantasztikus, inspiráló képeket, ha pedig jár fotósiskolába és workshopokra, akkor – jó esetben – megismerheti az adott fotósok módszereit, praktikáit, “titkát”. Az embert rengeteg impulzus éri, sok mindent kipróbál, és egy idő után vagy lehorgonyoz egy stílusnál és abban fejlődik tovább, vagy azt érzi, hogy szép, szép, de valahogy egyik sem igazán ő.
Szerintem ahhoz, hogy valakinek saját stílusa alakuljon ki, idő és rengeteg gyakorlás kell. Ne érezd magad rosszul attól, ha kezdőként nincsen kialakult stílusod!
Dokumentarista pillanatkép és klasszikus portré: hobbistaként nem kell választanom, portfolióként viszont nem lenne szerencsés
Nekem a mai napig nincsen olyan stílus, ami mellett szeretnék elköteleződni, és – sok egyéb ok mellett – ezért is döntöttem úgy, hogy részemről hobbi marad a fotózás. Mert azt és úgy szeretem fotózni, amihez kedvem van, és nem (feltétlenül) azt, amiért éppen valaki fizet. (Sokaknak meg az veszi el a kedvét a fotós biznisztől, hogy rengeteg egyéb feladat van a marketingtől az adminisztrációig és a fotózás csak egy nagyon kis szelet, de ez már egy másik történet.) Egy hobbistának szerintem nem kell feltétlenül letennie a voksát egy adott stílus mellett, megvan az a szabadsága, hogy azt és úgy fotózzon, amit és ahogyan csak akar.
Ha viszont – és ezt már marketing szakemberként mondom – valaki alkalmazott, lakossági fotósként szeretne dolgozni, akkor elengedhetetlen, hogy következetes, egységes stílust alakítson ki. Egy olyan konzisztens portfoliót, ami alapján a megrendelője pontosan tudni fogja, hogy milyen képekre számíthat, ha őt választja. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet más jellegű munkákat elvállalni, de azokat nem érdemes oda belekeverni. Sőt azt sem jelenti, hogy innentől kezdve nem lehet változtatni, fejlődni, de néhány alapvető kérdésben érdemes döntést hozni.
Szóval mitől is lesz egységes a fotós stílus és hogyan alakítsd ki? Szerintem az alábbi szempontokat érdemes végiggondolni, ha te sem azzal a bizonyos istenadta tehetséggel és belülről jövő művészi látásmóddal születtél, amiről azonnal fel lehet ismerni a munkádat. A tanulással, gyakorlással az is kialakul és fejlődik, de van néhány olyan dolog, amivel ezt már mától kezdve elősegítheted.
1. A fotózás helyszíne
Könnyebb egységes stílust kialakítani, ha hasonló helyszíneken fotózol. Ez nem azt jelenti, hogy mindig ugyanott kell fotózni, sőt még azt sem jelenti feltétlenül, hogy csak kültéren vagy csak stúdióban, de érdemes ebben az egységességre törekedni. Ha megnézed például a lifestyle fotósok (Stormy Solis, Twig&Olive stb.) képeit, mindig olyan helyszíneken dolgoznak, ahol látványos a naplemente, és szívesen használják az ellenfényt a képeiken. Ami pedig a stúdiót illeti, például a Madisonban, Lightroomban, NDustrialban fantasztikus terek vannak, amik szintén támogatják ezt a stílust. Stúdióban kevésbé számít, de szabadtéren nagyon fontos a fotózás időzítése az egységességhez, már csak azért is, mert déli napon jó eséllyel nem is fognak tudni olyan képek születni, amiket szívesen betennél a portfoliódba.
2. Ruházat, kiegészítők
A fotósorozatok egységes stílusához az is hozzájárul, ha az alanyok ruházata, kiegészítője hasonló a képeken. Ez mindig nagyobb kihívás, hiszen az ügyfelek sok esetben a saját ruháikban jönnek a fotózásokra, és ráadásul nem is ugyanazok a stílusok, színek állnak jól mindenkinek. De érdemes őket segíteni a választásban, vagy ha van rá lehetőség, akkor ruhákat biztosítani a számukra vagy stylisttal is együtt dolgozni. Ha ilyen szempontból is csak egységes portfoliót mutatsz, akkor – legalábbis egy idő után – eleve azok fognak hozzád jönni, akiknek ez a stílus tetszik. Itt említeném meg, hogy az igényes képekhez a profi smink és frizura elengedhetetlen, egyrészt mert az alany eleve másképpen érzi magát tőlük, másrészt mert a képeken is sokkal jobban fog mutatni. Ha még nincsenek ügyfeleid, vagy nincsen elég, akkor keresd a lehetőséget másokkal a közös munkára TFP (“time for print”) alapon, és mindig gondosan válaszd meg a modelleidet, hogy lehetőleg a valódi célcsoportodból kerüljenek ki, hogy majd a magukhoz hasonlókat vonzzák be hozzád ügyfélként.
3. Az instruálás jellege
Talán nem is gondolnád, hogy az instruálás milyen nagy szerepet játszik a fotók stílusában, hangulatában. A hagyományos portré esetében a fotós – tudásától függő mértékben és színvonalon – pózoltat, azaz megmondja, hogy az alany merre nézzen, hova tegye a kezét, lábát stb. A lifestyle fotózásnál a fotós sokkal inkább kérdez vagy feladatokat ad, amivel érzelmeket, interakciókat vált ki és ezeket örökíti meg. A dokumentarista fotózásban pedig – legalábbis elvileg – semmilyen rendezkedés nem történik, a fotós úgy örökíti meg legjobb tudása szerint a pillanatokat, ahogyan azok elé tárulnak. Nem nehéz belátni, hogy ebből adódóan mennyire más stílusú képek születnek! Érdemes valamelyik irány mellett letenni a voksot, és arra törekedni, hogy a portfolióba csak olyan típusú képek kerüljenek fel! Ez nem azt jelenti, hogy egy lifestyle fotós ne csináljon az ügyfeleinek néhány beállított, kamerába nézős-mosolygós képet, de lehetőleg azokat tegye a portfoliójába, amilyeneket szeretne másoknak is készíteni.
4. A világítás
Ha a képek hasonló természetes fényviszonyok vagy stúdióvilágítás mellett készülnek, az megint csak egységességet ad a képeknek. Ahogyan említettem, például a lifestyle fotósok kültéren gyakorlatilag csak naplementében dolgoznak, így teljesen egységes a képeik hangulata. A “fine art” fotósok pedig általában 2-3 klasszikus világítást használnak a stúdióban (háromszög, pillangó, kisorr), általában kevés derítéssel, amitől megint csak egységesek lesznek a képsorozataik. A dokumentarista képek gyakran fekete-fehérek, kontrasztosak, a természetes fényekre való támaszkodás miatt akár magasabb ISO-val is készülnek, így zajosabbak, ami ennek a stílusnak szerintem jól is áll.
5. Az objektív képi világa
A fix gyújtótávolságú lencsék egy-egy sorozaton belül egységes megjelenést kölcsönöznek. Ezért is preferálom ezeket a zoomokkal szemben, amiket önkéntelenül is tekerget az ember. Ha például egy 24-70 mm-es vagy egy 70-200 mm-es objektívet használ valaki, akkor ezeknek a két végén nagyon más lesz a képek jellege, hiszen más a kivágás, másképpen torzítanak, másképpen mossák a hátteret stb. Sokkal könnyebb egységes stílust kialakítani, ha az ember 1-2 gyújtótávolságot használ. Például eldönti, hogy a nagyobb látszószögű (pl. 35 mm és 50 mm) vagy a teleobjektíveket (pl. 85 mm, 135 mm) részesíti előnyben. Az objektívválasztásról szóló videómban erről részletesen beszéltem, ahogyan arról is, hogy melyik objektívvel mennyire kell közel menni az alanyokhoz (ez is a stílus része lehet és személyiségfüggő is, hogy ki mennyire szeret a másikhoz közel menni).
6. Az utómunka
Talán ez a legkézenfekvőbb, és sokan valószínűleg ezt mondanák először mint az egységes stílus fő zálogát. Fontos azonban, hogy az utómunka egységessége nemcsak abból áll, hogy ugyanazokon a lépéseken mész végig, próbálsz hasonló hangulatú képeket alkotni, és mondjuk a portré retusálásban is azonos elveket követni (legyen az akár enyhébb, akár erősebb utómunka). Az utómunka akkor lesz igazán egységes, ha a fenti pontok is teljesülnek, azaz a képek hasonló megvilágítás mellett, hasonló stylingot, színeket (környezet, ruhák) használva készülnek. Ezt a kérdést részletesen is kifejtettem a presetekről (filterekről) szóló videómban. Ilyen esetben, ha tudsz tudatosan szerkeszteni, akkor könnyen ki fogsz tudni alakítani egy utómunka szempontjából is egységes képi világot. Elkészítheted akár a saját presetjeidet is, amiket minimális módosítás mellett tudsz használni a képeiden, rengeteg utómunkával töltött időt megspórolva.
Amikor a hangulat eltér, mégis látszik, hogy ugyanaz dolgozta ki a képeket
A fentiek természetesen nincsenek kőbe vésve, és nem jelentik azt, hogy minden esetben így kell eljárni, de minél több pont teljesül, annál közelebb jutsz egy konzisztens képi világhoz, egy saját, egységes stílushoz. Utána pedig ha folytatod a tanulást, gyakorlást, és ezáltal fejlődik a látásmódod, már be fogod tudni építeni a saját munkádba azokat az új elemeket, amik illeszkednek hozzá.
Remélem, hogy hasznos volt neked ez a bejegyzés és segít megtalálni a saját stílusodat! Neked mi jelenti ebben a legnagyobb kihívást? Írd meg kommentben!
